[idézet]
Hogy mit gondolok egy igaz barátról, az már mindörökkön az én titkom marad. Mégsem lehetett a szó annyira hiteltelen, hogy ne indítson meg gondolatot, hogy vajon ki az igaz barátunk. Akivel két naponta együtt vagyunk, vagy akivel megosztjuk bensőséges pillanatainkat, legmélyebb intim titkainkat? Igaz barát és követendő példakép, akit napokig, hetekig nem lehet látni, eltűnik életünkből, s majd egyszer csak a ködből, "hamvaiból éledve" ismét életünk instant részévé, tetteink, tevékeny életünk "örök-lájk" részévé válik...?
megmosolyogtató...de nem vagyok biztos benne, talán... furcsa, valakinek ez elegendő az barátsághoz.
Számomra más... egészen más. Nem ért velem egyet mindenben, próbáljuk egymás útjait igazgatni, irigy gondolatok, suttogó, hátsó szándékok nélkül. Nem ért önmagával sem egyet, amikor összekészíti a holmit egy olyan utazáshoz, ahonnan - tudja - nagyon nehéz bármilyen visszatérés. Ő nyit ajtót a legnehezebb és a legcsalódottabb pillanatokban, de sajnos mindig ajtót nyit, nem mutatja meg, milyen is valódi hiánya. Nem kér, hanem megköszön, nem elvár, hanem türelemmel vár, intelligens, nem számító. Szavaival, segítő szándékával nem befolyásol, hanem elősegít. Nem dönt és nem ébreszt gyanút másokban, nem hangol senki ellen... és a legfontosabb; mindig önmaga marad... bárhol, bármikor. Még azokban a pillanatokban is, amikor a szemközt ülő a boldogságról beszél... arról a boldogságról, ami neki fáj. Talán nem jutott, rosszul választott, vagy épp képtelen szabadulni... nem tudni... de az igaz barátra érdemes mosolyogni, mert ő valódi mosollyal válaszol, nem "fintorogja" el a közös pillanatokat.
Intelligenciáját, tanultságát segítő szándékkal adja át a szemben ülőnek; szelíden simogat minden, amit tőle tanulhat az ember, mert az igaz barát egyben igaz példakép is... nem akar az lenni, de önkéntelenül is az.
Soha nem bírálja felül szíve egyetlen döntését sem, amit az eszével hoz, és soha nem bírálja felül esze, szíve bármely döntését. Az igaz barát egyensúlyt hoz az életbe. Lelki és emberi egyensúlyt. Emberré válsz általa és vele együtt.
"Nekem jutott egy barát,
aki nem hagyott magamra egy percre sem."
[idézet]
