Közel

https://myownblacknwhite.blogspot.com 

"Ideges vagyok. Már régen d*gtak meg."

[idézet]

A szakmai rész nem volt téma. Játszi könnyedséggel vette az akadályt a javítás, bár nem volt egyszerű. Telefon, ár, elkészülés... minden stimmelt, de valahogy változott a helyzet. Minden hívás szinte azonnal fel lett véve, szinte azonnali választ kapott minden kérdésére. Egyre sűrűbben telefonált.Mindig akad egy indok, ami miatt lehet néhány szót váltani vele.

Úgy érezte; kellemes a hangja. Mélyebb az átlagosnál, öblösebb, jól illik az arcához, a magasságához és ahhoz az elképzelt szituációkhoz, amellyel a "kedves" vendéget kezelni kell tudja - ahogyan őt is próbálta az elején "lenyomni". De mégis... valamiért ezt egyre közelibbnek élte meg, mert ez az az övé volt, ez a hangnem neki szólt ott és abban a pillanatban, és ez hullám csitult el oly kellemesen, ez a haragos, ellentmondást nem tűrő hangszín volt az, amely később - bár még csak ismerősként - de melegen körbeölelte.

"Mi legyen?"

[idézet]

Ugyanez a kérdést már hallotta, de egészen más szövegkörnyezetben. A mostani beszélgetésben nyoma sem volt a haját az ujja köré tekergető "hp" effektusnak. Egyszerű kérdés, mely az előző találkozás után helyére tesz mindent; ő is egy ember.... neki is vannak problémái.... és most rajta van sorsának egy piciny része. Örült neki, boldoggá tette ez a "függés".

A gép kipróbálása után beszélgetni kezdtek és teáztak. Bizalomról, érdekes módon. Hogyan és miként történt, hogy az előző pasi kutakodott a gépen, lopva, jellemtelenül keresgélt a képek és egyéb terhelő bizonyítékok után... hmm. Valószínűleg nem tudta pontosan, mivel is foglalkozik szíve választottja. Ezzel együtt élni nem egyszerű akármelyik oldalon is áll az ember, de akkor is... felháborító, ha valaki így próbál meg a párja életéről többet megtudni.

Eszébe jutott erről a munkája. Félprofi adatrekonstruktőr lévén mennyi minden furcsasággal találkozott. Mennyi olyan férfival és nővel fogott kezet, akinek a privát képei között olyan arcpiritó szexjelenetek is találhatóak voltak, melyhez foghatót az internet legeldugottabb bugyrai is csak pironkodva fogadnak be. P*si szex, k*ki szex, pirosra "vert" fenekek, arcok, megtépett frizurák és ruhák, latex.... jutott mindenből. Jól megfértek a családi nyaralós, vigyorgós képek mellett. Felidézte a standard mondatot elköszönésnél:

"... minden anyagot 14 napig tartok meg, utána törlöm...
addig legyenek szívesek átnézni, hogy mi az amit még esetleg vissza lehet hozni..."

Ennek a mondatnak mindig 2 vagy 4 óriási, kikerekedett szempár volt a vége, aki akkor és ott szembesült a valósággal. Mindent tud, vajon most mi lesz.... 

Emberünk hazatérvén, 14 nap után olyan gyorsan törölte le az adatokat a zenék és a filmek kivételével, amilyen gyorsan csak lehetett. Gyalázatos időszak volt, nem szeretett mások magánéletében kutatni, vájkálni, hiába volt jól megfizetve. Nem tartozik egyszerűen másra.[álszent lennék?]

A gondolatokból egy illatfelhő hozta vissza a valóságba. Nem parfüm, hanem a tea és valami furcsa illat... igen... ez palacsinta lehetett. Nem tévedett. Még egy titkot is elárult... szóda helyett RedBull... érdekes...

"Tetszettek a képeid. Ízlésesek."

[idézet]

Emberünknek van némi affinitása a fotózáshoz. Nem látásmód, hanem inkább érzék a beállításokhoz, érzék a beszédes pillanatok megörökítéséhez. Vonzódás a csodás képi megfogalmazásokhoz, legyen az egy női test, vagy akár egy utcai jelenet. Egy drága gép önmagában nem biztosíték a jó munkára....  de úgy tűnik, mindketten nyitottak erre a fotózásos dologra. Habár eddig valami barátnője készítette a képeket és neki "nagyon jó a látásmódja". Nem vitás, tényleg jó képek készültek. Jó beállítások, de hiányzik belőle valami... az érzés, hogy ez bárkinek jó lenne az áttétes pénzkereseten kívül.

"Mindegy."

[idézet]

A magyar nyelv szókincsének egyik szégyene. Hogyan lehet erre a "munkára", az életre így gondolni - ez végképp nem kerülhet megértésre részéről. Egy dal és egy dalszöveg jutott eszébe...

"....félhet is, hogy mi lesz, ha leér  vagy vissza lehet-e még csinálni ezt
és ráhúzta-e a kerti sufni  ajtajára a kis zöld reteszt

és eszébe juthat, hogy úgyse' számít a retesz és igazán semmi sem
túl sok idő már amúgy sem maradt és ennyi...."

"Haragszom erre a szóra."

[idézet]

Ez a szó nem létezik. Haragszik rá, mert érzi, hogy ezzel sokszor fog találkozni még ebben az évben. Mily furcsa fintora a sorsnak, hogy ez a "haragvás" ez év végén egy elhangzik egy másik Nő gondolataiban is, szinte ugyanabból az ambivalens érzésből táplált indulattal. Nincs mindegy. Nem mindegy szinte semmi a világon. Még az sem, hogy "almalevet vagy narancslevet iszik az ember". [Barbi szavai után, szabadon.]

Pláne a saját sorsának alakulása nem lehet mindegy. Mit szeretnél az élettől? Mindegy? A férfi gondolataiban semmi nem volt mindegy. Valahogy ezt a nőt szerette volna másképpen látni, ami részben már sikerült. A nő tekintete azonban közömbös, pillantása hideg volt a beszélgetés kezdetén. A tea tette, vagy épp a diskurzus stílusa - a látszólagos belenyugvás a "mindegy"-be - ez a tekintet gyakoribb pislogásokra váltott, nedvesen csillogó szemekre, törődést érző zöldes mélységre... "Most mi van? Mit akar ez tőlem?" - gondolhatta a nő, miközben megbeszélték a szombati fotózás időpontját. Valamiért nem akart a nő vert hadakkal visszavonulni, ezért a végén hozzátette: "Nem szeretem, ha fotóznak. Egy idő után idegesít.". Okés, tudomásul véve, de most már mindegy... :)

Pontosan érkezett a megbeszélt időpontra. Szabaddá tette magát, katalógushoz fotóztak egész nap a munkahelyén. Beszélt a nővel és ő még mindig hajlott a gondolatra és az érzelmileg emelkedettebb képek elkészítésére. Izgult egy kicsit, habár volt gyakorlata, de kifejezetten izgatónak tartotta, hogy egy ilyen modellje lehet. A lakásba belépve parfüm és a sminkhez használt anyagok jellegzetes illata szállott. Meleg volt, így jobban terjed minden ilyen erotikus illat. A nyitott fürdőszoba enyhe gőze még csak fokozta ezt a hatást.

A nő piros magassarkúban fogadta, piros ruhában, fekete szőrme mellénnyel.Gyönyörű, koromfekete haján csillog a hajlakk, dekoltázsát hanyagul igazgatja. A kezdetek beállításokról szólnak. Igyekszik az ember megfelelő pózt találni annak az érzésnek, amikor felpörgetett férfiasságát rejtve a munkára igyekszik minden idegszálával koncentrálni. Ez nagyon nehezen megy, de úrrá lehet lenni ezen is.

Megjárva a hálószobát, majd a nappalit... ruhacsere.A fekete "egybe alkalmit" különlegesen veszi föl, úgy ahogyan nem szokás hordani. Az álarc, a különleges fényviszonyok, és a maga meztelenségében mutatkozó nő izgató jelenség. Szavaiban tükröződnek a gondolatai, profinak, hidegnek mutatkozik, de látszik rajta: élvezi, hogy vele foglalkoznak. Néhány pillanatnyi szünet jelenti számára az önmegvalósulást, de egyben a fotózási forgatag leállását is.

"Ideges vagyok, már régen d*tak meg..."

[idézet]

Elképesztően primitív, szókimondó tisztaság. Miért érdekes ez épp most... senki nem kérdezte, de a sztori ott folytatódik, ahol ez a mondat abbamarad. A konyha egyfajta demilitarizált övezet. Ülnek és teázgatnak. A nő gyönyörű jelenség, nemcsak a kivillanó mellei miatt, hanem önmaga szótlanságában. Gyöngyöző homloka tanúbizonyság - vélhetően kellemes - fáradtságára, szemeinek csillogása önmagáért beszél. Kívánatos... gondolja a férfi, miközben tekintetével a nő szemeit keresi, hasztalan harcot folytatva a kacéran villanó mellek látványával. Zavartam, de határozottan a nő fel nyúl, s igyekszik fegyelmét megőrizve tudtára adni a nőnek: a fotózás pillanatain túl nem az erotikáé a főszerep. Most Ő a fontos, mert érdekli... Ő maga érdekli. Ezekkel az érzésekkel indul a férfi keze a nő mellei felé, s igazítja meg rajta a ruhát, megfosztva magát ennek a látványnak a gyönyörűségétől, ugyanakkor olyan értékekkel gazdagítva az estét, melyet most a férfi adhat  a mindent átható látványért cserébe.

A képek között furcsa dolog üti fel a fejét. Egy mosoly. Egy őszintének tűnő mosoly. Nem sok, nem a férfinak szánták, talán csak a pillanatnak. Nem emlékezett mi volt ott abban a percben... talán egy mozdulatsor, mellyel a mellbimbó feszességét igyekezett a Nő a kamerának beállítani? Talán a masszírozás, amellyel "gömbölyű" mellek érhetők el? Nem számít... na ez mindegy. A mosoly viszont nem. Mert ez az első. Igaznak tűnik, bár lehet, hogy csak az összegnek szól, amit ez a képsorozat jelenteni fog... nem tudni, de szép és a férfi magáénak érzi.

Az este érdekes beszélgetésben teljesedik ki.Nem nyílik meg semmilyen kapu, de bizalom alakul, pedig

"...még csak egy férfi... semmi több"

[idézet]

Már nem vendég. Közelebb. Egy férfi, aki ugyan most csillogó, éhes szemeit jóllakatja a nő látványával, de mégis... tud és akar viselkedni, disztingválni. Tud és akar nőként tekinteni rá, ami bosszantó egy nő szemszögéből, hisz egy ilyen, erotikusan fülledt miliő szinte bizonyossága a szexnek... A férfiben azonban más lakozik. Ő nem akar dugni... az ő életében jelenése van a szerelmeskedésnek, a szeretkezésnek, az együttlétnek, a du*snak és a ba*snak... ehhez személyes varázs kell, nem értelmező szótár. Ezt  nem szóban kell átadni, hanem gesztusokkal, viselkedéssel, pillantással, figyelmességgel... S, ha csak egy férfi marad, ez is teljesen elfogadható magasság, ahonnan "karba tett kézzel kell körülnézni és élvezni a látványt". 

Nem mindegy, hogy ez a látvány mit nyújt adott pillanatban és mit nyújthat később, hisz a jövőbe senki nem lát. Hogyan láthatta volna a férfi, hogy ez a "magaslat" mit is rejt valójában, hová vezeti életét, gondolkozását, s mit tanulhat belőle... tőle. Sokmindent. A sötét égbolt is csak akkor szép, ha ragyognak rajta a csillagok, de ez a ragyogás nem látszik nappali világosban. Ez az "éjszaka" még csak most ereszkedik a férfira békésnek tűnő árnyaival, egyszerű gondolataival, hangjaival... 

"...az éjszaka tud szép lenni..."
[idézet]

Az est szellemei, árnyai utat mutatnak egy olyan irányba, ahol a kimondott női gondolat vulgaritása és puritán nagyszerűsége ellen, s mintegy mellett haladva a férfi ezzel a nővel soha többet nem akart d*gni... ő már soha, de még nem tudta megfejteni a nő gondolatait.