Legyen könnyű a föld...

Nem ismeretlen a szám amit a telefon kiír. Sikolt ez a szar, különösen akkor ha pihenne az ember, de lépjünk vissza egy picit...
Szeretem a reggeli pillanatokat, szeretek korán kelni, és nem alszom vissza, hiába a korai időpont; 4:21. Tiszták a gondolataim, nem ragaszkodnak a konvenciókhoz, szabadon szárnyalnak, bizalommal töltenek fel a az elkövetkezendő napokkal kapcsolatban és tartalommal telítik a múltam, s a hozzá fűzhető emlékeim. Fél ötkor még a nap sem kelt fel, a rángatódzásokkal teli forgolódás és a hangos "prolibusz" még most indul... elmosolyodom... Szórakoztatnak a gondolatok.... élvezem az áramlatokat, élvezem a szombatot. Élvezem, hogy a brazil kávé illata betölti a pici nappalit, élér az orromig ahol a virágaim meglocsolom...

Majd' egy éve, hogy ez a virág pompásan virágzott... s most ismét bontogatja szirmait...

Szeretem az életem; valahogy helyre álltak a dolgaim, bár szerintem soha nem volt káosz. A gondolataim és az elképzeléseim mindig determinálták azt a "valóságot" amit a magaménak képzeltem, s ahogy a mai napon
kiderül(t) képzelet volt minden.

Csörög a telefon...a hang.. a világ legszomorúbb hangja. Soha életemben nem szerettem volna megérni a kérdéseket, amelyeket hallottam. Soha olyan kétségbeesett hangsúlyt még nem értem meg... "Hol van...?". Nem akartam válaszolni. Sem akkor, sem most. Csakis reméltem. Reménykedtem, hogy igazam van, de nem lett. Reménykedtem, hogy valós szándékok vannak a háttérben, de nem lett igazam....
Hiába... tudni kell veszteni... NEM LETT IGAZAM....

"Lökték vagy ugrott?" 

Idézet az Üvegtigris-ből

Nem teljesen mindegy? Vége van. Vége van több évtized együttélésnek. Vége van egy embernek, akit szerettem, kedveltem és tiszteltem. Dicstelen vég...semmi szép nincs benne. Puszta emlék minden gondolata, minden hozzá fűződő gondolat disszonáns, de hozzám közel állt.

Jó pár héttel később folytatom gondolataim; sok telefonnal, sok problémával odébb vagyok, de túl semmiképpen. Szeretem a múltam, s tisztelem. Volt benne egy ember... EGY EMBER...egy ember, aki tisztességes volt, aki reggelente kezet fogott mindenkivel, aki velünk volt...

Igaza lett az előző életem árnyának. Abba kellet hagyom, amit szerettem. Abba kellett hagynom és váltanom, de sürgősen. Verhetetlen páros voltak. Apa és fia.... nem legyőzhető páros. Szerettem az erőt és magabiztosságot sugárzó tekintetet, gondolatokat. Hiányoznak.... hiányoztok!

Jó csapat volt... Köszönöm!

Miért könnyezem meg most? Nem tudom. Kemény munka volt, kemény élettel, kemény embereknek, kemény kapcsolatoknak. Nem harag és nem ostoba feltételezések okozzák a valódi változásokat, hanem a világ, amelyben élünk és amiből kiszakítottak bennünket, de változni jó, s ha kell és napról napra képes vagyok rá, de a célom valahogy nehezen, de visszakapom... élek.

"Pihenjen Főnököm békében!"

Idézet tőlem