A kezelésekről 1. [TorPotroh]

FIGYELEM - NAGYON FONTOS!

Ez a blog informatív célokból íródott, azért, hogy megismerje mindenki a tetoválással kapcsolatos fertőzések egy ritka fajtáját. Ha felismered a művész munkáját akkor kérlek tartsd meg magadban, ne feltételezz bármilyen szándékosságot, ne ítélj meg senkit fölöslegesen!

Ha ez részedről megoldható, akkor örömmel látlak, de ha nem tudod előítéletek nélkül olvasni az írást, akkor kérlek menj el; biztosan találsz magadnak más témát a neten. - Köszönöm figyelmed; Román György 

Alapvetően nincs mit csodálkozni a dolgok jelenlegi állásán, mert hogyan a nagy partizánok  is mondják: "kevesen voltunk, de sokan maradtunk". Ezek és ehhez hasonló gondolatok keringenek bennem, amikor a kezelőorvos választására visszaemlékszem - de azt hiszem, hogy a bevezető megfelelően előkészítette a "lelki táptalajt"; aminek a végére úgy voltam, mint városi ember a hétvégi telekkel, akinek a föld annyit ér, hogy rá tud sz@rni.

Nos, ha be van az emberfia rittyentve, hol kereshet gyógyírt panaszára? Hol máshol, mint az interneten. [Itt jelzem, hogy nem vagyok orvos, nincsenek diagnosztikai tapasztalataim, csakis a saját tapasztalásomra támaszkodhatok és csakis azokat írom le. Ha valamelyik konzultációsdíj-ready, segítőkész telefonáló orvos-portás esetleg magára az nem a véletlen műve, habár kétlem, hogy eljutnak eddig az olvasásban]

Az internet remek támpont az egyszerű embereknek - de én nem vagyok az. Tudom, hogy az internet default nem hiteles forrás, hiába is keresem a bajomra a diagnózist, vagy épp a gyógymódot, nem fogom olyan helyekhez hozzáférni, amit tekinthetünk hihetőnek, támaszkodhatunk rá, hivatkozhatunk majd a konzultációink során. Szerencse talán a szerencsétlenségben, hogy ezeket a forrásokat nem kellett kutatni, nem kellett az esőerdők mélyeiben, ismeretlen törzsek megosztásait végigböngészni, mert ennek a témának csekély az irodalma, mindazonáltal ez is "korlátozódik" szakmai összefoglalókra, klinikai esettanulmányokra - ezzel együtt az esetbe bekapcsolódni kívánó szakmai "kibicekre", impact-factor vadászokra és természetesen az érdemben hozzászólókra (esetemben talán ők voltak a leghitelesebbek) - de minderről ugye már volt szó az előző fejezetek során.

Bármit is tettem, vagy szerettem volna tenni a kezem érdekében, csak falakba ütköztem, méghozzá szakmai falakba. Mielőtt azonban elmentem volna az első kiválasztottamhoz,már túl voltam azokon a "kezeléseken", amelyeket - természetesen orvosok segítségével - de nem célirányos kórtörténet alapján saját magam gyógyítására előirányoztam: antibakteriális, majd szteroidos rázókeverékek, Gentamicin kenőcs és társai. Nyilván nem megy az ember orvoshoz ha ezek közül bármire valamilyen csekély változást mutat, de nem ez történt. A kezelések "hatása" az volt, hogy időt engedtem a fertőzés teljes kialakulásának, gyakorlatilag  a teljes alkarom ellepte a baktériumtelep - ekkor kétségbeestem.

Ijesztő, ha egy ilyen látvány fogad minden reggel

A helyi viszonylatban is jól ismert doktornőt felkerestem és elmutogattam neki a cikkeket, értekezéseket, amelyeket az öndiagnózis alatti időszakban az internetről bányásztam. Hitt is ezekben és nem is... de ha már így alakult és valamelyest feltételezhető a bakteriális fertőzés, megkínált egy nagy adag Doxycyclinnel. A hatás nem maradt el. Apró pici pöttyök érkeztek a kezemre és a nyakamra, amiről később megtudtam, hogy fényérzékenység miatt alakultak ki - amit a gyógyszer okozott. Elkezdett hámlani a kezem, cafatokban szakadt le a bőr róla fájdalmas módon, alatta a friss rózsaszín bőr abszolút nem tűnt egészségesnek, mintha valamiféle friss hús került volna elő a zsírpapír alól.

A kezemről cafatokban foszlott a bőr a doxycyclin mellékhatásának jóvoltából

A fertőzés azonban szinte semmit nem mozdult, visszahúzódásnak nyomát sem lehetett látni. Az első kontroll 2 hét múlva esedékes - gondoltam áttanulmányozom a cikkeket tüzetesebben és majd merítek onnan valamiféle okosságot. Találtam is: kiderült, hogy nem minden fertőzés szenzitív a doxycyclinre, jellemzően a claritromicin szó fordult elő a leggyakrabban a kezelések kapcsán - de hogyan bizonyíthatom, hogy igazam van és nekem mikobakteriális fertőzésem van... természetesen szövettannal. Egy ilyen felvetés azonban egyet jelentett volna: nem értek egyet a kezelőorvosom javaslatával és kezelési irányával - de ez a dolog nem hagyott nyugodni.

Közben rengeteget értekeztem gyermekkori barátommal Dr. Orbán Norbert gyógyszerész doktorral, aki kiokosított a fertőzéssel kapcsolatosan. Habár ő sem azonnal fogadta el a felvetésem, mégis nyitott volt arra, hogy a mélyebb vizsgálatok mutathatják meg, hogy milyen fertőzésről van szó pontosan. Tudta, hogy ennyi kezelés közül már valamelyiknek hatnia kellet volna. A Magyar viszonylatokban fellelhető laborokat keresgettem, aki hajlandóak lettek volna külső mintát bevizsgálni, így bukkantam rá a Labor Kft. kirendeltségére. Nem sokat variáltam, már csörgött is a telefon, de kicsit ledermedtem, amikor elő kellett adni téziseim és azt, hogy pontosan mit a francot szeretnék tőlük. Mint kiderült, ez is egyfajta szolgáltatás. Még viszonylag egyszerűen is működik: mintát vesznek, kitenyésztik, feldolgozzák, megmondják mi van benned, aztán alo mars. Be is mentem az irodába, ahol ugyanazzal a lendülettel legomboltak rólam egy valag pénzt - merthát konzultáció és eszköz és egyébként is... mire vegyünk mintát és milyen módon? Amikor ez a kérdés elhangzik, akkor nagyon tanácstalan és elkeseredett tudok lenni, mert ez az jelentette, hogy halvány lila ideájuk nincs arról, mivel állnak szemben. Ha már ott voltam, gondolták a sarjadzó és a fonalas gomba eredményeket hozhat [megjegyzem a kezem úgy nézett ki, mintha finom pókháló borította volna, annak ellenére, hogy a szövettanon kérték; a megfelelő eredmény eléréséhez a teafa-olaj kezelést függesszem föl].
Az orvosi környezet és az átélt - előrelépésnek tűnő - mozdulatok megnyugtattak. Valamint az a tény, hogy az ottani doktornő ígéretet tett arra, hogy náluk kitenyészthető a TBC baktérium [ami ugye a mikobakteriális kartell neves tagja] adott némi jövőképet. Ehhez még hozzájárult az is, hogy a neten sok helyütt lehetett olvasni a mikobaktériumok osztódási idejéről, valamint az ezzel kapcsolatos elhúzódó tenyésztési eljárásokról, ami esetenként 6-8 hét is lehet [zuhanó repülőn nincs ateista... rövid, de biztonságos ima után döntöttem: más kezelőorvost és gyógyszert kell találnom azonnal].

Az interneten fellelhető anyagokból elkezdtem tanulmányozni tüzetesebben mind a kezelések leírásait, különös tekintettel a felhasznált antibiotikumokra, de emellett nagy gondot fordítottam arra is, hogy a mellékelt képeket összehasonlítsam a karom fotóival - mintegy megerősítve az - egyébként rendkívül ártalmas - öndiagnózist. [Ki akartam kerülni a medikus-effektust, miszerint, a magamfajta, tudatlansággal felvértezett, biológiai és biokémiai összefüggéseket nem látó ember számára a felületes szemlélődésből könnyen olyan képzelt beteggé válhat, amit éppen olvas.] Ha keresgél az ember, akkor azt tegye objektíven, ne szemlélődjön, hanem kutasson; céltudatosan és félretéve önmaga emocionális részét. Majd ez utóbbit kiadja magából a megfelelő fórumokon, személyeknek, vagy éppen ahogyan most is teszem... kiírom magamból.

Pár napra a Laboratórium-nál végzett vizsgálatokat követően megjött az eredmény, miszerint a karom kapart mintavétele után Trichoderma sp. nevű mikrobát mutatták ki. Aki bővebb információkat szeretne erről, annak javaslom az alábbi linkek elolvasását:
http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/79397/5/ertekezes_magyar.pdf
http://zeus.nyf.hu/~tkgt/okse/memita08/memi0810.pdf
Ami első körben feltűnt, hogy ez a gombafajta inkább a "talajélet" jellemző fonalas gombafajtája, agráripari, biotechnológiai értekezések témakörében jelenik meg gyakrabban, bár van néhány orvosi - elsősorban bőrgyógyászati cikk is, amely erről tanúskodik. Az eredmények sora azonban kimerült ebben a fázisban, mert sarjadzó gombát nem tenyésztettek ki, a bakteriális vizsgálatot meg lezárták annyival, hogy gram pozitív coccusok észlelhetők a mikroszkópos vizsgálat során -ez utóbbi nem hagyott nyugot, ugyanis az internet ismét megerősített néhány dologban: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bakt%C3%A9riumok
Ha mikobakteriális fertőzésem volna - ahogyan a képek is tanúskodtak, akkor az alábbi mondat végképp nem nyugtatott meg: "...A legtöbb baktérium a bőr felszínén és az emésztőrendszerben található.^[5] A baktériumok nagy része ártalmatlan vagy hasznos, de akad néhány fertőző megbetegedést kiváltó patogén (kórokozó) baktérium is, mint például a kolera, szifilisz, lépfene, lepra vagy a pestis kórokozója. ..."

Nincs is ennél büszkébb és felemelőbb érzés, mikor a diagnosztizálatlan - mégis valószínűsíthető - fertőzésed kapcsán ilyen szépen csengő nevek is felmerülnek. [ennek már a fele sem volt tréfa]. Sürgettem volna bakteriális mintavételt, de akárhogyan erőlködtem, falakba ütköztem. Először nem tudták, hogyan és milyen módon vegyék le a mintát - kérdezgették egymást, felhívták a budapesti, majd a székesfehérvári labort, akik mindenféle jótanáccsal látták el az épp ügyeletes doktornőt. Már éppen eldőlt a "sorsom" és kialakult a minta beszerzésének mikéntje, amikor jött egy telefon, ami keresztülhúzta a számításainkat és a keresztülhúzott számításokkal teli papírral kitörölhettük a seggünket. Mindez egy óra leforgása alatt. Kiderült ugyanis, hogy ez a cég csak TBC baktériumok tenyésztését tudja megoldani, mikobakteriális tenyésztést nem tudnak végezni - nekem pedig bizonyosság kellett. Nagyon nehéz szívvel hagytam ott a labort és a bizonytalanság érzése lett úrrá rajtam. Még aznap beleástam magam a bőrgyógyászati és bakteriális laborok sűrűjébe, de mikobakteriális labort, ahol "külső mintát" fogadnak és abból eredményt faragnak, nem találtam. Felmerült közben bennem egy információszerzési mellékvágány is, miszerint aki már értekezett a fertőzések kapcsán magyarul bármely fórumon, annak talán van lehetősége ismerni az esetleges kezelőorvosokat, vagy épp a kezelésekkel kapcsolatosan tudunk előrelépni.Óriási ballépésnek és csalódásnak bizonyult döntésem. Több helyre küldtem el levelet, hogy mi a problémám, milyen kezelést kaptam eleddig. A publikált cikkek egyébként sokkal hisztérikusabbak, erőszakosabbak voltak, sebészeti beavatkozások lehetőségeit boncolgatták, sok helyen jelentős mértékben eltúlzott adatokkal dobálóztak - természetesen gondosan ügyelve arra, hogy a cikk forrását sehol se lehessen látni. Talán szándékoltan (talán nem) de még a baktérium fertőzés nevét is hibásan írták, nehogy véletlen vegye valaki is a bátorságot, fáradtságot és utána tudjon nézni - hmm... érdekes. Több helyről kaptam telefont és azzal a lendülettel időpontot is.Próbáltam a lehetséges kezelőorvosokkal felvenni a kapcsolatot, de egyszerűen lehetetlen volt bárkivel is beszélnem. Jópár alkalommal az osztályvezető hívott fel, felhívta figyelmem, hogy az idő számukra és számomra is fontos, jó lenne ha minél hamarabb bevonszolnám a seggem magam vizsgálatra. Egy idő után azonban kezdtem ideges lenni és megkérdeztem, hogy a cikk milyen alapon íródott, ki írta, miért írta, milyen forrásokat használt, van-e specifikus tapasztalása a tetoválások fertőzéseivel kapcsolatosan. A cikk íróival soha nem kerültem kapcsolatba, mivel a cikkek pusztán figyelemfelkeltésből lettek "schmittelve" és a benne szereplő "költői túlzások" azt hivatottak reprezentálni, hogy valójában mekkora kockázatokkal jár(hat) egy ilyen fertőzés - "...de hát az ön esetében szó sem eshet ilyesmiről...". Nemcsak, hogy kidobtam egy rakás pénzt az ablakon a telefonálgatásokkal, de egy kanyi mikronnal nem kerültem közelebb a megoldáshoz; cserébe megtudtam, hogy milyen hívogatóak a magánorvosok ha egy új betegről van szó. Volt olyan is, aki ab ovo kijelentette, hogy neki nincs ugyan gyakorlata ebben a dologban, kész fejlődni és utánanézni konkrét eseteknek és kezeléseknek, amit egy 15-20 alkalmas konzultációs "csomagban" az én költségemen gondolt abszolválni. ["apuci ökölbe szorult keze vagyok" - a jó édes anyádat]

Ekkor még a kezelőorvosommal nem közöltem partizánakciómat - tudtam, hogy egy ilyen megmozdulás, ami elősegíti a gyógyulásom, szakmai ellenállásba ütközhet, sértődés lehet belőle, végtére is: az önérzet mindenek fölött - pokolba a gyógyítással [meg ne sértődjön szegényke]. Ugyanezt a gondolatmenetet erősítette meg a színészi viselkedés, ami a következő kontroll alkalmával megvalósult. Önálló gondolatok nélkül, az eddigi eredményeket semmibe vevő semmitmondó megjegyzések, céltalan "álkommunikáció" a semmiről. A feltételezésem a fertőzés forrásáról egyre erősödött és szilárdabb alapokra talált a folytonos konzultációk és beszélgetések fényében - más orvos kell [de milyen módon oldjam meg?]. A diagnózis az alábbi lett a Kossuth és Jászai díjas doktori alakításból: "... szisztémás gombás fertőzés, de ha volt is bakteriális fertőzés, azt már a doxycyclin lenyomta....". A Labor Kft. eredményeit ekkor még még nem volt napirenden, a gombás fertőzés - mint lehetőség - eleddig fel sem merült. Nem merült fel továbbá az sem, hogy 38 év gyakorlati ténykedés után bármilyen - általam felvetett -, tetoválással kapcsolatban felmerülő orvosi vagy hiteles forrásból származó publikációnak utánanézzen. Cserébe egy olyan gombaellenes kezelésben részesültem, ami olyan biokémiai beavatkozást kívánt, amit hetente egy alkalommal kellett magamba diktálni [úgy éreztem erős volt a gyógyszer, de abszolút céltalan].
A háttérben egyre nagyobb erővel folytattam a kutatásom az országban fellelhető mikobakteriális laborok után, nem eredménytelenül. Rossz tapasztalataim révén Budapestet automatikusan elvetettem, a vidéki egyetemek sokkal szimpatikusabb és emberközelibb környezetet sejtettek. Pécs vagy Debrecen. A cég, ahol dolgozom debreceni gyökerekkel rendelkezik, talán lesz egy-két ismerős a tarsolyban részükről is - gondoltam. Becsületére váljon a főnökömnek, azonnal hívta a kapcsolatát, egy szó nélkül adta a kezembe a telefonszámot, jelezve, hogy mi legyen a következő hívásom, ha bármiben elakadnék, azonban még hátra volt a kezelőorvosomtól való elválás nemes pillanata - de ez magától megoldódott a legnagyobb elképedésemre.
A részemről utolsónak szánt megbeszélés iránya különlegesen alakult. Mellettem Bea ült, akinek a hátán a gésa ugyanolyan fertőzési mintát mutatott, mint a karomon Lecter Tanár úr. A megbeszélés alatt állandósult hümmögés a doktornő részéről azt mutatta, hogy végre el tudja fogadni érveim a fertőzés okait illetően és kontrollja alatt elindíthatjuk a komolyabb vizsgálatokat - nem így történt. Megnézte a karom és megnézte Bea hátát és az alábbi monológba kezdett - emlékezetből írom, lehet, hogy nem pontosan így hangzott el, de tartalmilag helytálló:
" Nézze György! Az antibiotikumos kezelés nem használt, ez már tisztán látszik, akárhogyan is nézem. A Bea háta már egyértelműen javul, mire beszedi a diflucan-t addigra teljesen elmúlnak a hólyagok, le fog tisztulni a bőrfelület. Az ön fertőzését viszont nem áll módomban tovább kezelni, mert nekem csak egy fegyverem van; mégpedig ez a golyóstoll [... és felmutatta a tollát, amivel addig játszott folyamatosan] Nem tehetek felelősséggel önért semmit a világon. Ha a klinikán dolgoznék, akkor ez a toll sokkal több mindent elbírna, akkor talán beszélhetnénk erről. Amit mutatott cikkeket, azokkal egyetértek, a kezelés valószínűleg ebben az irányban folytatódik... de nem nálam. [felállt, kezet nyújtott, majd tisztességesen kidobott elköszönt]."
Elképedésem alján voltam, habogva kérdeztem: "Hát akkor hogyan tovább?"
"Nem tudok önnek segítséget nyújtani ebben, sok sikert kívánok.".

Abban a pillanatban lementem hídba és  homlokon csókoltam a seggem... most azonban összegezném:
Volt egy pillanat, amikor a monológja közepén még reménykedtem az egyetértésben elindítandó kezelés folyamatáról, de parasztszóló végére már dühös lettem. Gondoltam: "Ha tovább játszol a tolladdal, akkor a pokolban eltöltött évszázadok Belzebúbbal és az összes többi pokolfajzattal csak sivár piknik lesz ahhoz képest amit velem és a kezed között forgatott tollal a következő öt percben el fogsz tölteni...".Düh és tehetetlenség forgott bennem, visszafojthatatlan vágyat éreztem arra, hogy valamilyen módon ennek hangot adjak... nem tettem.. érdemes lett volna egy lendületes pofánvágással helyre tenni a "hölgyet"... de a kontroll dolgozott [és az élet később engem igazolt].
"Nem döntés kérdése a józan ész... és az sem, hogy elveszítjük-e."

Nem sajnáltatni szeretném önmagam – legyünk objektívek a tényekkel és elemezzük szubjektív módon ezt a gyáva megfutamodást; mi lehet a valójában az a fertőzés, amelyet 38 év(!) praxis nem tud és/vagy nem mer felelősséggel megoldani. Ezt a cserbenhagyásos tarolást valóban megengedheti magának egy ekkora – gondolom, sikerekben gazdag – szakmai életút? Vajon következményeket sejtet a kezelés kimenetele vagy esetleg lefolyása? A segítő szándéknak nevezett attitűd már kevés:

„Én, (…) esküszöm, hogy az orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Orvosi tudásomat a betegségek megelõzésére, a betegek testi-lelki javára, betegségük gyógyítására fordítom. ... Egyenlõ figyelemmel és gondossággal gyógyítok minden embert. Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom, de ismereteim és képességeim korlátait is tudomásul veszem. Az orvosi mûködésemmel kapcsolatos etikai követelményeket tiszteletben tartom. ...” - idézet a Debreceni Egyetem Orvosi Esküjéből.

Ezt a pillanatot nevezem én  felismerésnek. Felismerése annak, hogy bajban vagy, egyedül maradtál, mindenféle segítség és segítő szándék nélkül.
[Ez egyébként nem teljesen igaz, mert elköszönésképpen recepturát vett elő és az oly sokat emlegetett pennával írt az épp szétesőfélben lévő kezeimre egy búcsúkrémet - majd holnap kiváltom, vagy holnapután...?]