Tat2max cikk

FIGYELEM - NAGYON FONTOS!

Ez a blog informatív célokból íródott, azért, hogy megismerje mindenki a tetoválással kapcsolatos fertőzések egy ritka fajtáját. Ha felismered a művész munkáját akkor kérlek tartsd meg magadban, ne feltételezz bármilyen szándékosságot, ne ítélj meg senkit fölöslegesen!

Ha ez részedről megoldható, akkor örömmel látlak, de ha nem tudod előítéletek nélkül olvasni az írást, akkor kérlek menj el; biztosan találsz magadnak más témát a neten. - Köszönöm figyelmed; Román György 

A Tat2max internetes oldal üzemeltetőinek jóvoltából megjelenhetett az oldalukon egy cikk, amit most itt is közreadok. Javaslom az oldal megtekintését mindenkinek, akiket komolyabban érdekel a tetoválás művészete. Az FB-n is jelen vannak, innen lehet a cikkeket követni és szép új dolgokat tanulni. Olvassatok, tanuljatok, nekem bejött az oldal, színvonalasak a cikkek, mindennapos látogatójuk lettem.... és még egyszer: Köszönöm nekik a lehetőséget!

"Tetoválás – az (el)viselt kockázat
A nevem Román György és úttörő lettem. Olyan dologban, amiben nem szerettem volna soha első lenni, mégis megtörtént – az első regisztrált eset lettem. Ne legyen ez a történet elrettentő példa, ne vonj le visszavonhatatlan következtetéseket sem a készítőről, sem a stúdióról. Ha felismered a munkát – esetleg tudod a készítője nevét is kérlek, hogy kezeld helyén ezt a tudást! Nem célja ennek a cikknek, hogy bárkit lejárasson, bárkinek rosszat tegyen. Legyetek gazdagabban informáltabbak a leírt tapasztalásokkal és ismeretekkel. Jó szívvel adom, habár a saját bőrömön érzem a leírtakat.... még jó pár hónapig.

Az alapgondolat
A nyomtatott és az online média hemzseg az olyan kétes értékű leírásoktól, amelyek a tetoválást úgy kezelik, mint a fertő fertőzés – nyelvbotlás volt – forrását. Ezek az értekezésnek is nehezen mondható anyagok izzadtan forrnak a hónaljszagú előítéletektől, negatív sztereotípiákról pöfög minden zsíros szavuk, minden közölt gondolatukban csak egy dologra nincsenek tekintettel: magára az emberre, aki önkifejezésének – talán az egyik legszebb – módját a tetoválás művészetében látta meg. Gondolatait, emlékeit, érzéseit; ellenkezését, szeretetét így szerette volna örökkön viszontlátni. Mit várhatunk egy olyan világtól, ahol az első kérdés a tesztlapon - középvezetői felvételi vizsgán, ahol a minimum elvárás egy vagy több diploma, a több éves szakmai gyakorlat, az eredményekben gazdag szakmai múlt - „Van tetoválása? Igen/Nem”. Nos... igen, van és még lesz is.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok keringtek bennem, mikor a jobb karomra kerülő minta gondolatiságának tervezésébe belevágtam. A világ összes otromba embere ellen szerettem volna fellépni, melyhez kitűnő irodalmi és filmművészeti anyagok álltak (és állnak is) rendelkezésemre. Mi példázhatná jobban e világ zavaros, eltorzult értékrendjének végét, mint maga a halál, mely utána szétválik jóra és rosszra; minden lélek megmérettetik, mennybe jut vagy a pokolra, s mi más is lehetne a pokoli utazásnak mívesebb, patinásabb mestere, mint Dante Alighieri:

„Rajtam jutsz át a bánat városába,
Rajtam jutsz át az örök gyötrelembe,
Rajtam jutsz át a bűnhődők honába.

Alkotómat az igazság vezette -
és létre hívott hatalma az égnek,
legmagasabb tudása, ősszerelme.

Nem volt előttem véges földi élet,
csupán öröklét, s örök már a létem,
Ki itt belépsz, add fel minden reményed.”

A gondolat menete itt nem állhat meg, hisz a szöveget meg kell jeleníteni, nem csak írott formában, de képpel, lehetőleg arcképpel. A világ - talán legszebben megformált - intelligens gyilkosát választottam karom szóvivőjének: Hannibal Lecter Tanár urat. Nálam talán ő utálta jobban az otromba embereket, habár ennek kifejezési formája határozottan távol áll tőlem, filozofikus gondolati dimenziói egészen más teret nyernek a való életben – örömmel viselném arcképét ékszerként magamon. [S ha visszatérünk egy kicsit ebbe a világba, akkor Anthony Hopkins művész úr is kifogástalan példakép a sikerre, a tudásra és nem kevésbé az intelligenciára]. Kezdjük hát...

A tetovált ember – a kockázat viselése
Két fajta embertípus létezik a tetoválások szemszögéből: van aki magán hordozza a munkát (mint a krumpliszsákot) és van olyan, aki büszkén viseli a míves mestermunkát. A nagy trendi tetoválás dömping nyilván magában hordozza azt, hogy ez utóbbi csoport a „ábrahurcolók” táborához képest egyre csökken. Számos cikk arról nyilatkozik és fennen hirdeti, hogy a tetováltak több, mint a fele meggondolja magát néhány hónap múltán és szabadulni szeretne a mintától, a másik nagy többség pedig fél a vállalt kockázattól, amely a tetoválásokkal kapcsolatban merültek föl: allergiás reakciók a tintától, a víztől, a rossz munkától, sterilitási problémák a szalonban, otthoni „mutyi”-munkáknál, vagy épp az utógondozáson, ill. a híres-hírhedtebb fertőzések, mint a HCV vagy éppen az AIDS. Jómagamnak egy hasonló „szépséget” sikerült beszereznem, egy kevésbé ismert fertőzést, amit a tetoválások kapcsán először diagnosztizáltak (hivatalosan) Magyarországon. A feltételezések szerint egy un. mikobakteriális fertőzés áll a háttérben, a neve nem lesz túlzottan ismerős; micobacterium chelonae. Egy hintaló befutási esélyeivel vetekszik a fertőzés veszélye, hisz ennek a művészeti ágnak a népszerűsége mára olyan méreteket öltött, hogy a tinta gyártói is bizonyosan  fejlesztéseket hajtottak végre, aminek minimalizálni kellett volna a fertőződés kockázatát. Ez nem csak a tintára, de a használt anyagokra is igaz – legalábbis igaznak kellett volna lennie...

Mi értelme volt a tetováltak táborát elválasztani egymástól? Nos igen... ez maga a felelősségvállalás illetve a reális kockázatokkal való felelősségteljes, megértett szembenézés. Ez bizony csak az egyik tábor sajátja. Ha pedig a tetováló stúdiók szemszögéből vizsgálom meg ezt a kérdést, rá kell jönni egy törvényszerűségre (sajnos). A kisebb stúdiók egyszerűen nem teszik meg, hogy nagy „hangerővel” foglalkozzanak e kérdéssel, ne adj Isten, publikáljanak e témában, holott lehet, hogy bőven volna tapasztalatuk. A legismertebb nevek adták a megnyugvást, hogy igenis, ezzel a témával foglalkozni kell:”...Hajlamosak vagyunk erről a kockázatról megfeledkezni, holott bármikor bárkivel előfordulhat. ...” Sárközi Zsolt
A történtektől függetlenül leszögezném, hogy magam is a mestermunkát „viselők” táborának sorait gazdagítom. Nem is lesz ez másképpen, történjék bármi is. Nem keresném ennek a dolognak az „isteni” hátterét, megtörtént, meggyógyulok aztán ennyi... gondoltam akkor... én kis naiv...

Az evilági – biológiai és biokémiai - háttér azonban egyre jobban foglalkoztatott. Rengeteg cikket és értekezést átolvastam e témában, közben folyamatosan konzultáltam kezelőorvosaimmal, valamint kiváló gyógyszerész-doktor és sebész barátaimmal, mondhatjuk úgy is, hogy kerestem az igazam, kerestem az okokat és természetesen a lehetséges megoldást. Kerestem azt, hogy miért néz így ki a kezem, kerestem a szisztémás támpontokat, kerestem az összefüggéseket és találtam is, de nem azt amire, illetve akik(k)re számítottam: újabb fertőzésekre a baráti körömben.

A fellelt – jellemzően orvosi - anyagok arról tanúskodnak, hogy 2011. év végén egy olyan fertőzést mutattak ki 19 tetovált személyen, ami a szürke tinta és a tisztának hitt tisztított víz keverékének pangásából adódhatott, vagy éppen a csapvíz használatából. A fertőződés a szürke előrekevert tintából és a használt vízből volt egyértelműen kitenyészthető. A fertőzések jellemzően 2-3 héttel a tetoválást követően vörös kis hólyagok formájában jelentek meg, finoman, de egyértelműen lokalizáltan terjeszkedő, állandó gyulladást idézve elő a bőr meghatározott rétegében. A cikkek komoly antibiotikum adagokról szóltak, lassú, de sikeres gyógyulási, regenerálódási folyamattal. Elhúzódónak ígérkező kezelés volt kilátásban, aminek egyáltalán nem örültem. A célratörő internetes kutatásaimnak azonban hitelt kellett szereznem, vagy olyan diagnózist, ami megerősít ebben az elképzelésben, vagy teljesen megcáfolja ezt. A kitartó munka végül eredménnyel zárult; kezeléssel, mely jelenleg is tart. Azonban az út, amelyen keresztül mentem kellően „rögös” volt – jó szándéknak és valódi, naprakész szakértelemnek nagyon kevés nyomát találtam, amelyen érdemes lenne elgondolkoznia a tudó-orvos társadalom kiválasztottjainak.

A korai felismerés kérdése
„Egészséges ember nincs, csak rosszul kivizsgált” Ez a tézis már az orvoslások kezdete óta mit sem változott. Nem célja és nem lehetősége e cikknek értekezni a magyar egészségügy helyzetéről, de nekem az a véleményem, hogy lehet az ember szegény és tiszta egyszerre... erről ennyit.

A kezelés lehetőségével én már a fertőzés 3. hónapjában kezdtem el érdemben foglalkozni, ami komoly hiba volt. Ezt a hibát még számos tényező elősegítette, de a legfőbb probléma az volt, hogy új generációs fertőzésről lévén szó, nehéz lesz szakembert találni a témához. Nos ez a legteljesebb mértékig bebizonyosodott. Azok a „szakemberek”, akiktől érdemi válaszokat vártam, elfordultak, félrebeszéltek, nehezítették a kezelésem előrehaladását – és ez nem a tájékozatlanságuk hibájából következett. A magán orvosi praxis sok mindentől jótékonyan véd, többek között abból a mulasztásból származó felelősségtől is, hogy a józan ész diktálta tevőleges lépésekkel a beteg még meg is gyógyulhat, de legalábbis a kezelés időben elkezdhető.

Joggal merül fel az olvasóban a kérdés, hogy mi a frászt csináltam eddig, miért vártam a kezeléssel az utolsó pillanatig. Természetesen nem tudtam, hogy ez az utolsó pillanat. A kockázatokkal – úgy gondoltam - teljesen tisztában vagyok. Arra kellett rájönnöm, hogy bizony ebben is tévedtem, de mentségemre szóljon, nem voltam tétlen a fertőződés elhatalmasodásának ideje alatt. Próbáltam egy nyelvet beszélni tanult orvos barátommal, próbáltuk a lehetséges okot vagy éppen okokat felderíteni és ezzel együtt valamiféle házi kezelési módszert kidolgozni. Nyilvánvalóan minden külső és belső kezelésnek idő szükségeltetik ahhoz, hogy kifejtse hatását, ez tízszeresen igaz a bőrfertőzésekre, mivel a bőr keringése specifikus, a felgyülemlő hatóanyagok is nehezebben jutnak el a megfelelő helyekre. Ennek számos oka van (kapillárisok, ellenáramlás, hőkiegyenlítő funkciók).

Anamnesia
A külső kezelések közül számos kipróbálásra került (időbeli sorrendben):
2 hét - Bepanthen,
2 hét - Bepanthen Plus,
1 hét - Ialugen Plus (új-bőr képző, baktériumtaszító hatású kenőcs égés kezelésére),
1..1,5 hét - enyhe szteroidos rázókeverék,
*2 hét - enyhe antibiotikumos rázókeverék (belsőleg: 1 hét Doxycyclin - antibiotikum),
*1 hét - erős antibiotikumos kenőcs (belsőleg: 4 hét Diflucan – szisztémás gomba fertőzésre antimikotikum)
*1 hét - kényszerű kezelés (a begyulladt fogam miatt belsőleg 1 hét Augmentin - antibiotikum)
a maradék időben - természetes kezelés: teafa-olaj 1:1 hígítású keveréke.
A csillaggal jelölt kezelések már „orvosi” felügyelet alatt zajlottak minden eredmény nélkül.

Ez a „néhány” kezelés sikerrel bebizonyította, hogy a külső kezelések, rövid belső kezelésekkel együtt szinte semmit nem érnek, a fertőzést – úgy tűnt – szinte „etettem”. Azt, hogy esetemben mi jelentette (volna) a korai felismerést azt nem tudom. Hol húzta volna meg a kedves olvasó a határt?
… és még egy érdekesség. A utolsó szakasz természetes kezeléssel zajlott, teafa-olaj és víz keverékével, de felügyelő orvos híján. Nem vesztettem el a tisztelt kezelőorvosom, hanem az egyik konzultáció után végleg elbúcsúzott, kijelentette, hogy ő ezt az ügyet felelőséggel nem tudja és nem akarja megoldani, majd finoman, de határozottan elküldött a sunyiba. Ha egyedül vagyok, akkor ez hiteltelen rágalom lenne, de a jobbomon ott ült a párom... akinél akkora már szintén jelentkeztek a tünetek.
Nem sajnáltatni szeretném önmagam – legyünk objektívek a tényekkel de elemezzük szubjektív módon ezt a gyáva megfutamodást; mi lehet a valójában az a fertőzés, amelyet 38 év(!) praxis nem tud és/vagy nem mer felelőséggel megoldani. Ezt a cserbenhagyásos tarolást valóban megengedheti magának egy ekkora – gondolom, sikerekben gazdag – szakmai életút? Vajon következményeket sejtet a kezelés kimenetele vagy esetleg lefolyása? A segítő szándéknak nevezett attitűd már kevés:
„Én, (…) esküszöm, hogy az orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Orvosi tudásomat a betegségek megelõzésére, a betegek testi-lelki javára, betegségük gyógyítására fordítom. ... Egyenlõ figyelemmel és gondossággal gyógyítok minden embert. Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom, de ismereteim és képességeim korlátait is tudomásul veszem. Az orvosi mûködésemmel kapcsolatos etikai követelményeket tiszteletben tartom. ...” - idézet a Debreceni Egyetem Orvosi Esküjéből.

Ezt a pillanatot nevezem én  felismerésnek. Felismerése annak, hogy bajban vagy, egyedül maradtál, mindenféle segítség és segítő szándék nélkül. [Most persze a drámai hatást fokozom. Tele vagyok ismerősökkel és ismerősök ismerőseivel, akik boldogan és lényegesen hatékonyabban működtek közre ennek a történetnek a megoldásában – nélkülük egy percig sem lehetne ebben az országban élni].

A továbblépés konzultációk sorozatával kezdődött. Eldőlt, hogy a legfontosabb dolog kideríteni a fertőzés típusát, ennek pedig egyetlen módja a szövettan. Helyben már eldőlt a történet kimenetele, Budapesten ismerettség nélkül lehetetlen bárkit találni egy ilyen specifikus vizsgálatra, az összes többi keresgélés a bőrgyógyászok „csiszolatlan gyémántjai” között, további céltalan puffogtatásnak bizonyult. Maradt Pécs, Debrecen és a Gugli. A cég, ahol dolgozom debreceni illetőségű ezért szubjektív okokból, de Debrecen mellett tettem le a voksom. A döntésre az első keresés is rásegített: http://www.deoec.hu/szervezeti_adatlap.aspx?s_id=438&bc=1&web_id=

Rövid telefonálgatás után kiderítettem, hogy a Térítéses Betegellátás tökéletesen alkalmas lehet a vizsgálatok elvégzéséhez. Gyors és hatékony kommunikáció után az alábbi listát kaptam kézhez, valamint megtudtam a kezelőorvosom nevét is.
Szakorvosi kivizsgálás – 7500 Ft
Bőrbiopszia – 8500 Ft
Mykobaktérium tenyésztés – 16 500 Ft
Patológiai feldolgozás – 16 500 Ft
Tüdőgyógyászati konzultáció és Mantoux teszt – 19 000 Ft
Quantiferon teszt – 21 000 Ft
Vérvétel – 1500 Ft
Tipizálás – 32 600 Ft

Az eddigi zsákutcákba fölöslegesen beleölt pénz ennek a többszöröse volt, de a cél érdekében már  nem volt jelentősége az áraknak, legfeljebb csak prioritási problémáim voltak. Ami viszont nem volt tiszta, az a tűdőgyógyászati összefüggései ennek a fertőzésnek – ez még a mai napig nem tisztázódott, de az eredmények hamarosan rá fognak mutatni erre is.

Közben a háttérmunka is meghozta a gyümölcsét. Nagyszerű barátom, Dr. Kővári Péter – ki tudja mennyi telefonálgatás után – kerített egy doktornőt, aki szívesen foglalkozott a problémámmal, hajlandó utánanézni is, amennyiben szükséges. A konzultáció a teljes odafigyelés jegyében telt, melynek vége egyértelműen a szövettan irányába mutatott – de ekkorra, már a debreceni időpontom – ugyanerre a feladatra. A doktornő – Dr. Horváth Beáta -  meghallgatta az eddig történteket, majd halkan megjegyezte: „Ezt nem önnek kellett volna elrendezni, hanem az első orvosi meghallgatás után azonnal ebbe az irányba kellet volna terelni a kezelés menetét. De ez nem az ön feladata kellett volna, hogy legyen...” .

A vizsgálatok első szakasza sikerrel zárult tehát. Debrecenben elvégezik a szükséges vizsgálatokat és volt már helyi kezelőorvosom is, aki felelőséggel kezelte problémámat. A debreceni hozzáállás külön fejezetet igényelne – tökéletes pozitív csalódás, mind erkölcsi, emberi, morális és nem utolsósorban anyagi oldalról is. Az előirányzott vizsgálatok mellett többet is tettek – valóban foglalkoztam velem, odafigyeltek és minden mozdulatukkal értékelhető eredményekre törekedtek, mindezt úgy kezelve, mintha a legrégebbi páciensük lennék. Magyaráztak, alátámasztottak, érveltek, ami eddigi célzott magán-konzultációk „szakértelméből” tökéletesen hiányzott. Valóban Debrecenig kell mennem, hogy kezelést kapjak? Egyértelműen igen.

Utóbb kiderült, hogy kezelőorvosom ismeri a debreceni doktornőt, így folyamatos konzultációra és szakszerű, klinikai felügyeletre nyílik a jövőben  lehetőség és mint az élet hozta: nagyon nagy szükség lesz rá, ugyanis a fertőzöttek köre egyre bővül.

Elkezdődik a valódi kezelés
A fellelt és sok órán keresztül tanulmányozott orvosi esetek nem állítottak valótlant. Óriási adag antibiotikumos kezelést irányoztak elő kezelőorvosaim: 2x1 Klacid (2x500mg klaritromicin). Erre fel voltam készülve, de a dolgok alakulásának folytán úgy néz ki, hogy csak lelkiekben. Mivel kerülöm a gyógyszereket egy régebbi kezelésem okán, már szinte évek óta nem szedtem be komolyabb gyógyszert, mint egy fejfájás csillapító – de még azt is csak az utolsó pillanat bekövetkezte előtt.
A szervezetem 5 nap után már reagált a gyógyszerre: foltok jöttek elő a combomon, a bokámon, a lábamon, vádlimon, a tenyeremen és még az ujjamon is. Pici, piros foltok, melyek nyomásra rendkívül érzékenyek voltak. Az ismételt gyors konzultáció segített a helyzeten, kiegészült a kezelésem allergia szupresszorokkal:
2x1 Klacid (2x500mg)
2x1 Cetirizin Hexal (2x10mg)
EloCom erős, sztreriodis kenőcs szigorúan a foltokon napi 2 alkalommal
kétnaponta 500 mg Kalcium

A Klacid makrolid-antibiotikum, azaz a bélflórát elvileg békén hagyja, természetesen ez nálam nem  így alakult. Folyamatos morgással adta a bélésem tudtomra nemtetszését a kezelés iránt, ami ellen kénytelen voltam lépni egy olyan probiotikum kiegészítéssel, ami megszünteti ezt a mélyről érkező, morajló nótázást.
A kezdeti nehézségek tovább nőttek a folyamatossá váló vérzékenység miatt, ami – bár szűnni látszik a probiotikum használata révén – ez szintén egy hosszabb folyamat lesz. Kicsit előre gondolkozva felszerelkeztem a természet egyik leghatékonyabb gyógynövény-keverékével is, amely a májregenerációt hivatott elősegíteni – tekintve, hogy a Klacid bomlástermékei ott választódnak ki elsősorban.

A kezelésem tehát az alábbiak szerint alakult e pillanatban:
3 g probiotikum GastPro
2x1 Klacid (2x500mg)
2x1 Cetirizin Hexal (2x10mg)
EloCom erős, sztreriodos kenőcs szigorúan a foltokon napi 2 alkalommal
kétnaponta 500 mg Kalcium
naponta 2x2,5 dl máj-detoxikáló gyógynövényes teafőzet
A megfelelő adagolás, az profi időzítésen múlik, ugyanis a gyógyszerek „üthetik” egymást és nemhogy csökkentik, de meg is szüntethetik egymás hatékonyságát.

Valahogy így néz ki tehát  a napi adagolási program:
03.40 éhgyomorra a probiotikum és a Cetririzin 1 tbl.
06.30 kaja + teafőzet után jöhet a Klacid 1 tbl. és az EloCom masszázs
18.30 vacsora + teafőzet után a Cetirizin 1 tbl.
19.00 Klacid 1 tbl., Kalcium 1 tbl., fürdés után Elocom kenyecs...

Még jönni fog ehhez a listához később immunerősítő (Noni – Morinda Citrifolia) is, idejekorán érdemes erre is energiát fordítani, még mielőtt probléma nem lenne, de ez jelen pillanatba egy beállt rendszer, ami biztosítja,  hogy nem érezzem rosszul magam ekkora adag gyógyszerektől.

A legkellemetlenebb mellékhatás a rectalis vérzés. Nem szép munka, viszont egyértelműen elkülöníthető minden mástól: tiszta, friss vér, amely nem alvadt, nem a belsőből származik, hanem a Klacid egyik mellékhatása, a véralvadási zavar az okozója. Ezt bizonyítja az is, hogy erősebb orrfújásnál elindul finoman az orrvérzés, de szinte azonnal meg is áll – ami eleddig egyszer sem volt jellemző és így van ez „odalent” is.

A „hogyan tovább” kérdésre még nem tudok válaszolni. A kezelés jelenlegi szakaszában ismét várakozunk. A kapott eredmények ismeretében fogják kezelőorvosaim beállítani a további antibiotikum adagokat és kiegészíteni a jelenlegi monokulturás kezelést. Erre nagyon egyszerű a magyarázat: ugyanis testünkben és testünkön ötször annyi baktérium és szimbiózisban és egyensúlyban minta hány sejt van az emberben. Ezt az egyensúlyt ha megbontjuk, akkor számolni kell olyan más – esetleg patogén – baktériumkultúrák felszaporodásával, amelyekre eddig nem számítottunk, de korántsem ismeretlenek:
"...A legtöbb baktérium a bőr felszínén és az emésztőrendszerben található.[5] A baktériumok nagy része ártalmatlan vagy hasznos, de akad néhány fertőző megbetegedést kiváltó patogén (kórokozó) baktérium is, mint például a kolera, szifilisz, lépfene, lepra vagy a pestis kórokozója. Gyakori és súlyos bakteriális megbetegedés a tuberkulózis (TBC), amely évente kétmillió embert öl meg..."
Wikipedia-idézet http://hu.wikipedia.org/wiki/Bakt%C3%A9riumok

A mellékhatásokra visszatérve sok dologra rámutathatnak ezek a túlzott immunreakciók:
"Ha baktériumgóc okozza a gyulladást, akkor célzott antibiotikumot kell adni, ha TBC vagy sarcoidosis áll a háttérben, akkor specifikus, több hónapig tartó kombinált terápiát kell kapni a betegnek. Amennyiben gyógyszer váltja ki az érgyulladást, akkor a felmerülő gyógyszert abba kell hagyni. Tumoros eredet esetén a daganat eltávolítása..." - itt hagytam abba az olvasást, de előtte megnézem a szerzőt és örömmel konstatálom, hogy a debreceni kezelőorvosom írta a cikket.
http://www.webbeteg.hu/cikkek/borbetegsegek/3411/erythema-nodosum

Konklúzió - intelmek nélkül
Kétségtelenül jó kezekben és jó irányban vagyok, a jövő azonban nem ilyen egyszerű. A kezelésnek ez még jócskán a bevezető szakasza, ahol bármikor bármi történhet és, ahogyan látjátok is, meg is történik. Nem örülök annak, hogy mások fertőződtek, de a sorstársaim ilyentén jelenléte bizonyítja; valóban szerzett fertőzésről van szó, nem pedig deviáns immun- és/vagy allergiás reakciók összességéről. A szélsőségesen hiszterizált megnyilvánulások és a segíteni tudni akarás permanens hiányától senki ne riadjon meg, ha ilyen tünetekkel találja szemben magát, mert már tudom, hogy mi ilyenkor a teendő és van segítség.

Ez az első ilyen jellegű regisztrált fertőzés hivatalosan... és vajon nem hivatalosan? Nem tudni...

Viseld ékszerként a tetoválásod, viseld és ne hurcold. Légy tisztában azzal, hogy mit is vállalsz és még idejekorán felteheted a kérdést magad felé, hogy megéri-e a kockázatot? Ha válaszod előtt elgondolkozol, akkor olvasd végig a fentieket, sokszor akár, amíg nem tudsz a kérdésre azonnal igennel, vagy nemmel felelni – de szerintem, ha eljutottál az olvasásban eddig a pontig, akkor ez számodra ugyanúgy nem kérdés, mint számomra. Legyetek rosszak és vigyázzatok magatokra!"