életfelfogásom teljesen megváltozott."
[idézet]
A Nő és a férfi soha nem éltek meg együtt közös karácsonyt. Nem volt egyszerűen erre szükségük, mert minden nap karácsony volt. Nem elvárások voltak, hanem önfeledt várakozás mindkét oldalról. A kérdés, amely a Nő szájából elhangzott, egy kényszeredett - s a férfi részéről várt, de soha el nem várt - változtatni akarás kezdetét jelentette. Kapcsolatukban megjelentek olyan elvárások, melyek ugyan sokak számára természetesnek tűnhetnek, mégis.. egy ilyen kapcsolatban joggal felmerül a kérdés: "Hogyan lehet megcsalni egy nőt, aki a szexszel keresi a mindennapi kenyerét?"
Sokszor ült lent az autóban, sokszor pillantott fel a férfi... számtalanszor. Hány és hány alkalommal jött szembe az aznapi "utolsóval". Megszámlálhatatlan. Hány és hány alkalommal hallotta, hogy "... csak még 15 perc és jöhetsz haza...". Egyszer még rájuk is nyitott, borzasztó élményt okozva maguknak.
Pedig... "Vivi azt mondta, hogy ha igazán szeretnél, akkor ezt nem engednéd...".
A férfi engedte. Tűrte, mert a Nő szerette ezt csinálni.Nem akart változtatni.
"Ha szeretne... abbahagyná ezt a mocskot."
De nem szabott magának határokat sem időben, sem térben. Csak a barátnő szavai gondoskodtak arról, hogy a látszólagos "emberi mivolt és morál" kellő lelkiismeret furdalást okozzon. Talán mindkettejük számára egy "menekülőút" volt ez.
Aznap is mentek sétálni, beszélgetni. A Rába parton ültek le. A Nő a beton válaszfalon, a férfi pedig a előtte állt. Komolyan beszélgettek családról, életről, miértekről. Talán kapcsolatuk alatt először. A családról volt szó. Szerette volna a férfi komolyan venni a Nőt e kérdésben. Szerette volna tudni, hogy mit gondol a Nő valójában erről, s ímhol... a Nő szavai immáron nem okoztak csalódást, - úgy tűnt - megnyílott végre. Úgy beszélt a családjáról, mint aki - bár elítéli látásmódjukat - mégis szereti őket, ahogyan vannak. Úgy tűnt, hogy az elhatározás és az akarat felé kerekedett minden eddigi hitvány "tenni vágyásnak" és közös út, amit szeretne járni, azonban másképpen történt.
Ahogyan ültek a parton és nézték a csillagos éjszaka égboltját, talán ekkor voltak egymáshoz a legközelebb. Dolgozott azonban egy ösztön, mely mindkettőjüknél erősebbnek bizonyult. Ez vezényli az örök körforgást, a túlélést, a fenntartást... ez mindkettőjük része - túlélés.
"...ma megaláztak.
Ezt nem akarom így.
Végleg abbahagyom!"
[idézet]
"Szia Drága! Eldöntöttem.
Hagyd abba azonnal...
történjék bármi, együtt megoldjuk."
[sms - 2013.04.25.]
A legszebb névnapi ajándék - gondolta a férfi, habár kicsit bántotta, hogy "kedvese" még egy szóval sem említette neve napját. Nem túlzottan érdekelte, mert nem tartja sokra sem a szülinapját, sem a névnapját. Az elküldött üzenet azonban egy új élet kezdetét jelentheti. Nem úgy alakult, ahogyan tervezte, de az új élet elkezdődött. A Nő ugyan nem reagált semmit és az esti beszélgetésnél sem szólt. Elmesélte a történteket, majd elmentek aznapi rendszeres sétájukra. Szó esett fodrászatról, műkörmökről életmódról, kozmetikusról, elvárt életszínvonalról... de a férfi felajánlott döntéséről - amit azóta is őriz az archívum - semmi.
Az idő múlásával azonban változásokban gazdag jelenetek játszódtak. A kutyusok végre igazi gazdira leltek "anyjuk" személyében, sokat sétált velük a Nő, sokat foglalkozott velük, tanítgatta őket,korlátok és feladatok keletkeztek, egészen nagyszerű eredményekkel. Nagyobb rend lett a lakásban, tisztaság, a cigaretta mennyisége alábbhagyott, egészen elképesztve a férfit, azonban volt még egy fontos változás, amit ugyan a Nő nem vett komolyan, de a férfit elfordulásra késztette.
"Szeretek merengeni..."
[idézet]
Az együtt töltött idők és az együttlétek nem elégítették ki a férfit még az egyszerű séták közben sem. Hiányzott a kézen fogás, az átölelés, egy puszi... hiányzott a társ és lassan a partner is. Hiányzott az az ember, akivel megjelenhet, akit bemutathat, akivel elmehet bárhová, aki egy pillantásával bókolni és hívni tud... egyszerűen eltűnt.
Egyre felületesebben és ritkábban érintették meg egymást intim pillanatokban, hamar elérve a "szeretkezési skála legalját". A Nő úgy fogalmazott: "...már nem tudsz úgy hozzám érni..." - és ez valóban így volt. A Nő más akart lenni, mint amilyen valójában volt. Egyre gyakrabban volt, hogy belépve a lakásba a Nő már közölte "borzasztó fejfájását és fáradtságát".
Úgy gondolta, hogy meg kell felelnie a férfi elvárásainak, pedig ilyenek nem léteztek. Létezett azonban egy egészen más - hívhatjuk elvárásnak is - de sok veszekedést kiváltó kérdését ismét feltette aznap este a férfi - sokadjára, reménykedve...
"Mi a terved?"
[idézet]
Az éjszakát barátai között töltötte, akiknek nem tudta bemutatni még korántsem új barátnőjét. Egyszerűen nem érezte azt, hogy a Nő ebbe a társaságba való. Céltalan merengése, szótlansága, féltékeny attitűdje nem tette alkalmasság arra, hogy ezt a társaságot valamiképp is megszerethesse. Többször volt a keze a hívás gombon, de letett szándékáról, inkább tovább ivott Krisztáékkal.
Szó sem volt halk mulatásról. Egész este ittak, énekeltek, beszélgettek közéletről, politikáról, borokról, barátokról, szexről, könyvekről, színházról, művészetről. Sokan csatlakoztak, jellemzően csajszik, akik botrányosan jól néztek ki, kedvesek és örömteliek voltak. Ez hiányzott a férfinak. Ez a csivitelő, csicsergő, vidám, ártatlan flörtölésre alkalmas légkör, amibe minden lelkiismeret furdalás nélkül belevetheti magát, brillírozhat... szeretik és kedvelik őt, úgy ahogyan otthon soha nem tették.
