Naplóbejegyzés; a franc tudja hanyadik... sokadik. Közeledik egy olyan nap, amit azelőtt soha nem becsültem semmire, most sem fogom piedesztára emelni, így nem is nap jelentőségét emelném ki, hanem az elmúlt hetek történéseit.
2014. már változással indult. Elköltöztem Budapestre. Ugyan régen készültem már erre, de most nyílott lehetőség, így - sokak bánatára és némelyek örömére - éltem vele. Valahogy az itt töltött idő egyre színesebbé tett. Nyitottabb és szenzitívebb lettem a világra és sok olyan más dologra is, amiket azelőtt nem tettem. Tele tankkal elmentem csavarogni az éjszakába, ismerkedtem a várossal, próbáltam a fényekben, az utcák sűrűjében meglelni önmagam, értékeim, kapaszkodóim. Hamar magamra találtam.
Előző életem félrecsúszott árnyai ismét jelentkeztek és rá kellett jönnöm, hogy egyre hevesebb ütemben csökkenő értékkel vannak jelen gondolatai hétköznapjaimban, életemben. A Tőlük tanultakat viszont nem felejtem, bármi történjék is, s nem lehetek elég hálás
Anettnek, Rominának, Amandának, Linettnek és még sorolhatnám a neveket napestig. A pillanatok, amelyek megtaníttatták velem az emberi méltóság legvégső
súlyos kudarcának oldalát, többet nem léteznek.
Habár azt hihetné a kedves olvasó, hogy szomorú vagyok; nos ez egyszerűen nem igaz. A változás sok mindent vissza adott. Biztonságot, szeretetet és úgy gondolom a szerelmet is. Megváltoztam... úgy, ahogyan én akartam és ezt nagyon megszerettem. Egy új gondolatiságban
jelentek meg számomra érzelmeim és az érzékeim magaslati, akiket, mi
Férfiak úgy nevezünk NŐ.
Szerepe és helye van mindennek és mindenkinek, aki jelen van az életemben. Választottam és választottak helyettem néhány hónapja, amit - bár nehezen fogadtam, mégis hálás vagyok, hogy így alakult, mert más ember lettem. Felfogásom egészem más irányokat vett és a sors is visszaadott a kezembe nem egy lehetőséget.
Továbbra sem szeretem a közhelyeket. Azt is utálom, aki szereti, de vannak az életnek és a férfikor korai hajnalának - ezt tartom a 40 éves kornak - örök, nagybecsű igazságai, amit meg kell osszak veletek. S bár a forrása a Facebook; mi sokunk számára hiteltelen, mégis vannak gyöngyszemek, amelyek némi átformálással életünkre szabhatók és megleljük saját arcképünk benne egy NŐ képében.
Gerald Rogers gondolatai alapján, tőlem:
1. Soha ne hagyj fel az udvarlással és a randizgatással. Mindig udvarolj párodnak, és ne feledd, hogy ő téged választott! Hódítsd meg Őt újra és újra!
2. Védd a szíved. Ahogy neki is megfogadtad, hogy megvéded, így magad is óvnod kell. Szeresd magad, nyiss a világ felé, de van egy része a szívednek, ahova csak a társad engedheted be. Hagyd meg azt a részt számára, de senki másnak ne engedd, hogy belépjen az ajtaján.
3. Ess szerelemben megint, megint és megint. Mindig változni fogsz. A változások jönnek, rajtad áll a változás kulcsa. A szerelmed nem marad mindig melletted, ezért ne feledd, hogy mindig küzdj a szerelméért, úgy, ahogy akkor tetted, amikor udvaroltál neki.
4. Legyen a szex a mindennapjaitok része; ez az egyik legnagyobb motiváló erő. Tanuljátok meg egymástól a szerelmeskedést, ismerjétek meg egymást egy szeretkezés közben, őrüljetek meg meg egy nagy dugástól, és legyetek féktelenek, amikor b@szni támad kedvetek. Legyen mércétek a másik arcán a mosoly és tudni fogjátok épp mire vágyik. Legyetek rosszak... nagyon, nagyon rosszak :)
Visszakaptam valamit az életemben, amit meg kell osszak veletek, s, hogy ki, mennyire fogja ezt a dolgot a magáénak érezni... nem tudhatom, de egy próbát megér. Talán egyszerűbb lenne, ha egy mozdulattal a "megosztás" gombon keresztül valami rövid tömör idézet keretében tenném ezt, de így, a saját szavaimmal sokkal hitelesebb. Nem csak visszakaptam, hanem úgy érzem helyére került valami, ami eddig nem részemről rendjén kezelve... ez pedig a
szex.
 |
Egészséges Erotika - gabriellablogja.blog.hu
|
Sokan tudjátok, hogy az előző kapcsolatom "bővelkedett" az ilyen irányú, különleges tapasztalásokban, de ez a kép, ami a blog kapcsán kialakulhatott; nem lehetett teljes. Egy emberileg, érzelmileg, testileg - kényszerűen sorsa miatt meggyötört - Nő kétes értékű ajándéka egy férfinak nagyon kevéssel különbözött a napi munkájától. Talán csak egy csipetnyi bizalomban és abban a pár percben, amíg a saját kezével segített túllendülni a hétköznapok rutinján, s hogy ez mennyire volt érzelem? Nem tudhatom meg, talán soha. Az illúzió remekül sikerült, de ezzel együtt a szélsőségek a hétköznapok részévé lettek, kitolódtak a határok. Elmosva a normális igényeket, elmosva az intimitást, az udvarlást, a szép szavakat, a Nő és a Férfi közösségének értékeit...
Kaptam valakit, aki fontos számomra. Ismerve, mégis ismeretlenül, másképpen, mert változtam és Ő is változott. Fontosabb a jelenléte, mint valaha, de messze van, közelségét azonban minden nap érezhetem szavain, gondolatain keresztül. Tervezek Vele, tervezem a jövőt... Próbálom helyre rakni az elvesztegetett értékeit az intimitásnak és hiszem, hogy Vele sikerül majd. Ajándék? Nem hiszem. Tapasztalat? Nem gondolnám. Fejlődésnek érzem az egészet, egy olyan ferde, sikamlós valóságnak, amit csak egy felismerés rakhat helyre, ami elfogadtatja Vele azt, aki és ami vagyok most.... és azt akivé lenni akarok.
Nem ismerem a jövőm, csak azt tudom, hogy a jelenemmel mit akarok kezdeni. Visszakaptam az ésszerű határok közé terelt intimitást, de megtarthattam önmagam. Visszakaptam a jövőm és megszépíthettem a múltam. Tervezhetek. Ha csak egy pillanatra is, de megtehetem, hogy illúziókat táplálok, váltok valóra, s magam mögött hagyom a valóságot, mert boldog vagyok.
Boldoggá tettek emberek, boldoggá tettek versek, gondolatok, érzések. Boldoggá tesznek a hangok, a sok őszinte mosoly, a "köszönöm", a csillogó szemek, a hálás tekintetek, a céljaim, a törekvéseim, a sikereim és az értékrend amit elsősorban szeretteimnek és a barátaimnak köszönhetek és egy blognak köszönhetek.
"... és hogy jön ebbe a képbe a szex?"
[idézet]
A válasz nagyon egyszerű. A testi kielégülés ugyanolyan fontos, mint a lelki. Ezt megadni csak kevés ember volt képes tökéletesen életem során, de a múlt év történései erősítették és finomították férfiúi igényeim. Ezt nem lehet egy jelzővel, vagy akár egy mondattal elintézni, mert rá kellett jönnöm, hogy életem egyik legerősebb hajtóereje. Egy kifinomult testi párbeszéd a boldogságról Nő és Férfi között. Intelligens, játékos, néha vad, kifejező, ami folyton kéri a megújulást, a látásmódok és nézőpontok cseréjét.
A
szex igazi nagy "játékos", különleges érzékekkel. Földhöz szorít, majd enged szárnyalni, sarokba tesz, s lehajtott fejjel várod, hogy felszabadítson a nyomás alól. Rád mosolyog szavaival, álmodban, létedben. Átjárja napjaid, párbajra hívja a szíved és a tested, elönt tűzzel, miközben a jeges víz vesz körbe. Imád téged, kiszolgál, de a rablánc nem rajta van...
Elvárások és adni akarások zaja, a vér folytonos robaja
örömöt ad és boldogságot kér, érintéssel beszél
karmolással kiált bele a testbe, sátánként, angyalként
felnevetve, magamban látva szemeid ragyogását,
élvezed a létet velem... Életem!
Sokan kérdezték, mi indít útjára egy ilyen fantáziát. Nehéz ügy, de nekem volt szerencsém megismerni az igaz szerelmet, volt szerencsém megismerni a NŐ-t. Megismerhettem az élet sok oldalát; példaértékű kitartást, bizalmat, bizalmatlanságot, féltékenységet, veszekedést...
... és valami nagyon fontosat, a múltat,
amiből csak a férfi tanulhat,
hisz a szex intimitás nélkül
élvezet, mi lelkében sérül...
 |
"Mire gondoltál, amikor vele voltál?"
[idézet]
|
De...szeret az élet. Visszaadott mindent. Régi-új barátokkal, Nőkkel és Férfiakkal, akik nem pótolták e hiányt hanem új perspektívát mutattak. Új forrásokat fedtek fel önmagukból, hogy több lehessek velük, többet és többet akarjak adni és kapni, visszaadták önmagukkal és gondolataikkal a szerelem szépségét, a szex intimitását, szertelen határait és élvezem...
"Az igazi Nőket is ez a világ szülte."
[idézet]
Van egy álmom egy világról, ahol a "köszönöm" és a "Kedves" természetes. Részemről ez nem álarc. Nem véd meg senkit önmagamtól, de a szemközt állót megtévesztheti a szép és az őszinte szó. Önnön arcképem létezik csak... mosolygok, belsőm a tükre a velem szemközti szemeknek...
... egy vers... egy muzsika.
Tetszik vagy sem - nincs több kérdés, nem kell értelmezés. Nem tudja senki miért tetszik, de hallgatja, olvassa újra és újra. Előveszi örömben, bánatban, ha hangulatánál van, vagy ha épp vesztét érzi... Tiszta és szép világ, sokszor látom Önmagam is benne... szeretek ott lenni és szeretek onnan ajándékot hozni... ha csak egy szót, egy pillanatot... Hiszem, hogy a legszebb érzés ennek a természetességét odaadni szóban és testben egyaránt. Szeretem... és köszönöm!
