A beszélgetés 23-24 évvel ezelőtt indult és még mindig érdekes tud lenni. Szerelem, szex, kalandok, férfiak, nők, lányok és gyermekek váltakoznak színes kavalkádban. Emlékezünk megtörtént, széppé vállt vagy éppen - az agyunk által kényszeresen - széppé tett történésekre.
Kérdések nélkül marad életünk elmúlt időszaka, csak a tükör mutat már más képet, kinek-hogy. A lelkünket látjuk ebben a tükörben, vagy épp a testet; a magunk által várt (elvárt) arcot, vagy a szeretteink,
Szavaidban cseng egy szó... szenvedély. Mondod, meg kell élni, meg kell szerezni de nem akarod igazán. Az élvezet és a kalandok himnuszában zengő dallamok között Ő elveszett. Szeretnéd megtalálni, szeretnéd visszakapni, de az út, amit jársz nem eléggé szenvedélyes. Unalmas, szeretőkkel, kicsapongásokkal teli és a soha nem létezett "kedvesek" hajnali, finoman erőszakos mozdulatai idegsejtenként ölték meg benned Önnön magad... de ezt Te akartad.... nem kellett... akartad, mert célod volt a kezek gazdájával.
A szenvedélyt adtad az első pillanatban. Magát a láncot, de ha a kutyát százméteres láncra fűzöm, ugyanúgy át fogja a kerítést ugrani. Nem a gondolatmenet hibás, hanem az attitűd. A Nő kell végre, hogy gondolkozzék, s nem az aki próbálja a lánc végét szorítani hasztalan.
Egy kínai Ming-vázából nem kezdek el kisfröccsöt inni szívószállal... lehet, de nem teszem. Semmi nem veszett el, elárulom. Te magad rejtetted el saját szemeid elől védekezésképpen, hogy ne sérüljön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.