Feliratkoztam egy hírlevélre néhány hete (szemleletfejlesztes.hu). Nem találtam a témát különösebben érdekesnek, de volt valamiféle vonzereje a gondolatoknak amiket írtak a tanulmányokban. Tudja mindenki, hogy miről szól.... "hogyan válj olyan emberré, akiből egy határozott arcélű milliomos avanzsálhat mind elméleti, mind fizikai szinteken...". Ma viszont kaptam egy érdekes cikket, ami ugyan hosszú, de ha sommarizálom, akkor mindenki okulhat belőle. A cikk a Hamis magabiztosság főcímmel büszkélkedett és unottan kattintottam ide (állítólag 1 hétig él a link...).
Az eleje közhely: a bizniszmen egy út után, fáradtan kiment a reptérre, benyomult a tranzitba és rutinból várta a repülő indulását. Hazafelé tartott és "a zsigereiből tudta", hogy hová kell mennie, hol kell várakozni és majd adott pillanatban beszállnia... tévedett. Csak egy számot, de tévedett... lekéste a gépet és levették mint a sapkát a last minit jegy okán... szívás.
Ekkor kezdett a dolog izgatni, mert szó esett a rutinból döntésekről, a sztereotip viselkedésekről, a rögzült és hozott előítéletről, amiket nap, mint nap alkalmazunk döntéseinkben és azok előkészítésében; egy mondat különösen megragadott:
"Ha olyan családban nőttünk fel, ahol szüleink veszekedtek, ... akkor nagy a valószínűsége annak, hogy azt gondoljuk: két ember csak veszekedések árán tud együtt maradni."
Tovább olvasva különösen kezdtem összpontosítani: "... az ilyen előítéletek eredménye nem az egyszer megfizetett kár, hanem a tartósan alacsony életminőség... ez a valódi kár. ... vagy élni évtizedekig egy régen kihűlt, veszekedéssel teli kapcsolatban." ... hmmm.
Az elmúlt néhány hónapom nem szólt szinte másról, csak a veszekedésről. Veszekedtem, mert számomra a jövő a kemény munkában rejlik, veszekedtem, mert "állandóan gondolkozom"... állandóan kalkulálok, nem a mának élek, hanem a jövőnek, veszekedtem, mert nem hozok rutinból és szórakozásból döntéseket, veszekedtem, mert előítéleteim és értékrendem próbálta a dolgokat helyén kezelni, de a szívem nehezen, vagy egyáltalán nem követte, veszekedtem, mert az általam értékesnek tartott emberek elvesztése az értékrendem ellen való volt, veszekedtem, mert nem szeretem az otrombaságot és az otromba embereket, veszekedtem, mert nem szeretem eléggé a kutyusokat, veszekedtem, mert kutyának néztem őket, veszekedtem, mert lángolok, ha méltánytalanul vagyok mellőzve, veszekedtem mert hülyének lettem nézve, veszekedtem, mert nem tudok egyszerre több helyen lenni és veszekedtem, mert volt aki visszaszóljon... de utálok veszekedni, utálom, ha veszekedik bárki is előttem, bárhol és bármikor. Ha van, ami nem fog változni, akkor ez az... s ha valami változni fog, akkor ez is az: szeretnék újra szeretni... igazán szeretni.
Újra bizalmat kaptam, veszekedés és hangos szavak nélkül; csendesen, szerényen.
Köszönöm, s állítom - valós magabiztossággal - érdemes leszek rá!
