Változások 2. [OFF]

Hát nem javul a helyzet, bár nem szeretem egy negatív, mindent eldöntő, perdöntő mondattal kezdeni a mondanivalóm, de ez így van. A professzor asszonnyal sikerült beszélnem, de inkább úgy éreztem, hogy lerázott - gondolván; nem sürgős... lehet még hátra a kezelésből [de legyünk következetesek... és pozitívak; fáradt volt]. Viszont a klacid abbahagyása lehet, hogy ballépésnek bizonyult - egy lehetséges - fals-negatív eredmény miatt; habár ezt a lépést is orvos rendelte el... Furcsa. Már meg sem lepődöm, de kicsit ideges lettem... joggal talán.

Kezdem azt hinni, hogy a szöveg kelt életre a karomon... a megtestesült otromba, gonosz...
a gondolat, ami - a jelek szerint - ellenem fordul....

A Prof. asszony valamiért nagyon ragaszkodik a TBC-hez, az itteni kezelőorvosom pedig az eredményhez. Én a tudásban és a tapasztalatban hiszek, így jó lenne, ha döntene valaki valamerre...

Azért csak folytatom az előzőekben - még nem teljességében előtárulkozó - gondolataim a felejtés minden öröméről, bánatáról, magányáról, a pörgő gondolatokról, a rémálmokról, de legfőképpen arról, hogy mi az, amit gondolok... egyszerűen kénytelen vagyok írni, mert, ha nem teszem, akkor rövid úton felemészt. Észrevették ezt mások is - akiket nem szerettem volna bevonni; szerettem volna, ha kívül maradnak ezen a gondolati "twister-mainstream"-en. Egyszerűen azért, mert nem érdemelték meg, hogy hallgatásomba vágjanak és bánatos képemet bámulják, ami beszédesebb és árulkodóbb minden szónál - de most már tudja, akinek ezt tudnia kell.

Írok azért is, mert ha kiadom magamból ezt a furcsa - lassan szűnő szívtájéki nyomást (nevezhetjük egyfajta függésnek bár), akkor már valóban azt kell tegye a szívem, amit most diktál az eszem... most még túlélni akarok; mint a drogfüggő, akinek minden idegszála a hiányra feszül; mert nincs... erőszakkal és akaratosan nincs... pedig volna mit és kinek megköszönnöm... a türelmet, a megértést, a várakozást és egyáltalán a hozzáállást, amit e nehéz időszak sem változtatott ellenem ostromló egyszemélyes hadsereggé...

 

A gondos kéz úgy forgatja, hogy ne vérezzen el teljesen...

Nem tudom mi az, ami hiányzik - kérdezte Ő is. Fogalmam sincs, nem tudok rá válaszolni, de haragszom magamra, hogy hagytam; ennyire megmarkolja és megcsavarja a szívem... így nem maradt csak a véres húscafat, amivel egy jó darabig nincs mit kezdeni. Szarul néz ki, de a gyógyulást segíti a kéz, valamint a szép szó és a hallgatás gondosan összekevert elegye; kitől mit várhat az ember... van aki már bizonyított, de most rajtam a sor.