Holtak érzése

Miként éled életed?

Félni a haláltól? Csak az fél a haláltól, akinek van félnivalója a vele való találkozással. Csakis az fél a haláltól, aki még nem találkozott vele, nem érezte a jövetelét, nem érezte, hogy szeretteit elragadva, szemközt neveti, nem érezte, a pillanatot, amikor átadják a hírt... halálos beteg vagy.

Nincs akarat legyőzni, felülkerekedni ezen az érzésen, nincs erő, csak ágynak esni, napokig, nincs akarat küzdeni az életért, a másikért, nincs akarat, csak a plafon bámulása, merengés a hamis, hazug jövőn, valótlan egészségen, ártalmatlannak tűnő gesztusokon, mellyel saját és társunk pszichéjét megalázzuk. Valósnak képzelt, de magunknak szabott - mégis, soha be nem tartott - korlátokon lépni át; nincs akarat szembenézni magunkkal, a tükörben.

Szembesülni nap mint, nap szemlesütve saját árnyainkkal, melyek körbevesznek, s minden mozdulatunkban nézik és várják... hibázzunk. Minden nap megtesszük, annak ellenére, hogy megteszünk mindent, hogy ne így legyen... de ekként élünk... így élünk, mert másképpen nem tudunk. Kábán, mosolytalanul, megalázottan meghalva minden nap, a jövő legcsekélyebb jobbulása nélkül, mert az ember, aki fél a haláltól, nem választ.. őt választja ki a sorstalanság, az elkeseredettség, a fásultság.Megmérgez mindent és mindenkit maga körül, hisz fél... örökké félni fog, mert változtatni képtelen.

Az élet nem gyermeket hoz, hanem hús-vér ivadékot, nem éltetteret, hanem hallgatózó falakat, nem családot, hanem egymásra utaltságot, nem szeretetet, hanem függést.... addikciót a kába világ körülményeitől, a sötét, kiszámíthatatlantól, a fényektől, az árnyaktól, a véletlen találkozásoktól ismert pillantásokkal...

Io fei gibetto de le mei case...

Hitvány, gyáva menekülése a valóságtól, de inkább vánszorgás, mert a meneküléshez élni kell és az élet nem azé az emberé aki fél a haláltól. Betegen, árván, család és szeretet nélküli elmúlás vár rá, álmatlan létezés félnapos álmokban, melyből ha egyszer riadsz, ébredésed arcul csapása húsdarabot fordít arcodból, derekadból... életedből és élvezi, ahogy lát elmúlni léted.

Tehát, miként éled életed?

Nagyszerűen érzem magam a sötétnek tűnő monológ ellenére is. S habár úgy tűnhet, de a fentiek nem szólnak senkihez, csupán egy álomhoz. Ha mégis úgy érezné a kedves olvasó, hogy sorsa és a leírtak némi hasonlóságot mutatnak... nos, az nem lehet véletlen.

Találkoztam egy nagyon kedves emberrel néhány hónapja. Kedves, jóravaló ember volt, dolgos, tisztességes. Szeretett volna büszke lenni, de szemében szomorúságot láttam; visszavonhatatlan és megváltoztathatatlan szomorúságot. Tudta miért van ez így, tudott mindent. Vidámnak próbált látszani, de szavai, mozdulatai elárulták, hogy mit érez valójában. Tudta, hogy mi a jövő, tudta, mi a hit a becsület és az akarat.  Ha becsukom a szemem, akkor látom azt az óriási hitet az életben, a változásban, a családban. Hitet az emberben, hitet a becsületes munkában. Még most is látom összekulcsolt kezeit s furcsa bizonytalanságát. Látom "kinyílni" hitét beszélgetésünk folyamán, látom azt, hogy Ő nem fél a haláltól... soha nem is félt

Nem tudom mi lehet vele, remélem jól van... régen nem láttam, valószínűleg soha nem is fogom többet.... habár... én sem félek a haláltól, biztosan találkozunk.

Mivégre a kérdés?

Rengeteg minden változott. Az életem, a felfogásom, az értékeim, melyeket láthattatok, hisz szinte érezhető közelségbe adtam nektek, s később vissza is adom ismét. Soha nem az a kérdés, hogy miért.Az okok keresésénél az ember mindig csak egy kérdésre kell, hogy megadja a választ.A kérdés az, hogy kicsoda?
Ez nem zuhanás, hanem felemelkedés, nem erkölcsi, vagy morális fejtegetés, hanem pusztán gondolkodás önmagamról, a jövőről. Mert a jövő nem miértek sokasága, hanem a "ki" kérdése. Kivel lehet építeni és nem romlani, kivel lehet javítani, működni.... egyáltalán élni.

Az élet egy játék, de ezt a játékot lehet és szerintem kell is lelkiismeretesen, becsületesen játszani. Lehet önámítások és légvárak nélkül, lehet kézen fogva, átölelve, szeretve, de csak azzal, aki nem fél a haláltól.