Keresgélés a fotók között...

Új arc... új ember... nem iszunk többet... de kevesebbet se :)
[nem mintha innék, de ez a szlogen jól illet egy ilyen bejegyzés indításához]

Képválogatás és archiválás van... mozognak a régi képek a kukába [egy túrót], tárolóba, mindenhová. Ki ugyan nem dobok semmit (habár ezt sokan szeretnék), elteszem őket biztonságos helyre, ahonnan nem kerülhet avatatlan kezekbe semmi [akinek kételyei lennének, az  tanuljon meg angolul és olvassa el: https://www.boxcryptor.com/en/aes-and-rsa-encryption].

Épp most gondolkoztam, hogy rengeteg fotót készítettem, rengeteg kép és emlék fűződik a régi életemhez. Hadd osszak meg veletek néhány jellegzetes momentumot. Teszem ezt mert büszke vagyok arra, hogy a régi életem felé vettem az irányt és azért mert érdekes viszontlátni e pillanatban dolgokat, amelyek nem változtak.
Itt van például ez a bakancs...

Ezt a bakancsot kb 5 éve vettem a szerelmemnek....

Vannak még maradandó dolgok az életben, nagyon szeretem ezt a cuccot. Vagány, igazi nőies, feltűnő... egyszerűen és hűen reprezentálja viselőjét... igazi csajos holmi.

Örömmel látom viszont sok év múltán is otthonomban...
a viselőjét nemkülönben... :)

A "mennyire vagy bevállalós" kategóriában is gond nélkül megállná a helyét. Durva hely tetováláshoz a borda. Különösen elsőként és 4 óra "befekvéssel". Respekt! Oooopsssszzz..... lehet, hogy nem tudtak a szülők erről.... hát most megtörik a jég... :)

Azt hiszem a Tattoo Convention 2011. kiállításon voltunk.Dolgozz csak Petikém... :) De azért pontosan látom az arcon, hogy ez minden, csak nem kellemes, viszont az eredmény

Díszítettük a testünket, díszítettük a lakást, az életünket. Minden vasárnap jártunk ki az ETO piacra, ahol nem kevés alku-vénával találtuk a kis párost. Imádom ezeket a figurákat, mert a lakásnak egy olyan hangulatot kölcsönöznek, ami felejthetetlenné teszi.

A következő kis szobor is egy piaci szerzemény. Ez már kicsit komolyabb, egy kőből faragott, festett holmi Egyiptomból. A bácsikának ezúton is köszönjük a sok szép árut, nagyon hangulatosak a kis keleti kiegészítők.  Igazi napfényes, színes otthont varázsoltak számunkra.

Emlékszem egy szombat reggelre. Mintha ez a nevetés soha nem akarna véget érni... pedig csak most kezdődik el igazán. Hiszek benne és akarom, márpedig ha akarok valamit, akkor az úgy lesz... mint mindig.

Nem akarok szentimentális lenni, mert nem kedvelem a Karácsonyt, mint ünnepet. Nem leszek képmutató, de az első közös Karácsonyfa... még mindig az orromban van az illata... :)

Apró kis Fa, de annál csodálatosabb élmény... Idén csak túl kell élni... egy jó könyv, egy jó beszélgetés Apámmal, Hugimmal... ennyi a cél.... Nem sok, de számomra elegendő. Ha Te is ott leszel pár órát, akkor az már önmagában ajándék lesz, amiért köszönettel tartozom. Nem csak ezekért a fenti dolgokért, hanem sok minden másért is: a közös mosolyokért, a kitartásért, a türelemért... a végtelen és gondoskodó türelemért.

Tudom, hogy nem szereted ezt a képet, de én nagyon...