Kutyusok

https://myownblacknwhite.blogspot.com 

A férfinek 11 évig volt kutyája, nagyon szerette, blogjában még meg is emlékezett róla. Szerette és fürdés közben gyakran nézte jobb mellén a tetoválást, ami rá emlékeztette. Nem volt nap, amikor ne gondolt volna rá. [Itt olvashat róla a kedves olvasó]. Jó fej kutyus volt, engedelmes és szerette a gazdit. Nem volt könnyű eset, mert egy Husky bizony nem az...

Asis örök helye rajtam... a szívemben

 A Nőnek két kutyusa van: Ronnie és Molly. Két, igazi rosszcsont Yorkshire Terrier. Ronnie-ba keveredett egy kis Westy, de ez tette az "uraságot" valójában széppé, igazi, ezüst színben pompázó ördög volt. A párja, Molly egy törékeny kiscsajszi, akinek minden mozdulata Jászai-díjra érdemes. Szépek, de teljesen neveletlen kutyusok lévén zabolátlanul róják útjukat, kergetőzéseiket a lakás minden zugában. Bárhova mehetnek korlátlanul, felülhetnek a konyhaasztalra, bemehetnek a hálószobába, bebújhatnak az ágyba, az éjszakát gazdájukkal töltve, s reggelente vidám nemtörődömséggel, hancúrozással  - az utólagos fegyelmezés leghalványabb következménye nélkül - maguk körül mindent összepiszkítva keltik a Nőt.
"Nem kutyák... gyerekek..." - sokszor gondolt rájuk így a férfi, amikor épp beléptek az ajtón. A Nő önfeledt extázisban, emelkedetten üdvözölte őket percekig, s ők viszonozták ezt a maguk módján. Szeretve voltak... igazán szeretve. "Örömpisi..." - mondogatta gyakran, nyugtatva magát és a férfit.

Nyáron egy ismerős tenyésztő hölgynél voltak vendégségben. Kellemes hölgy volt, intelligens beszélgetőpartner. Sok állat volt az élettérben; kutyusok, papagáj... hangulatos kis kerti-party volt, de a férfi csak egy fontos diskurzusra emlékezett, amit nem Ő hanem maga a hölgy tett fel, de a válasz oly kézenfekvő volt.

 "Mit csináltok, ha szeretkezni akartok?"

 "Ott vannak velünk... nem zavar minket..."

A férfi kicsit dühös lett. Egyébként is valami összeveszésből jöttek ki éppen, ami szintén a kutyákkal kapcsolatos és még ez is. "Minden épeszű embert zavar, ha az intim együttlétek pillanataiban egy kutyus néz vele farkasszemet, vagy éppen a seggét próbálja nyalogatni. Nem egészséges sem lelkileg, sem testileg... semmilyen formán..." - gondolta, de gondolatainak nem adott hangot, inkább hallgatott... jó mélyen.

Sértődött volt, akkoriban mindig volt ok egy kis veszekedésre... a férfi nagyon utálta ezt az állapotot, de a Nőnek a jelek szerint kényelmes volt. Nem volt igazán közös témájuk, egyre többször adódott kínos csend közöttük, ami egyértelműen a közös érdeklődés hiányából adódhatott, s a Nő gyakran kezelte ezt a csendet a férfi elvágyódásaként; s végül igaza lett. A férfi merőben különbözött a Nőtől, amiért gyakran súrlódtak. A férfi szerette a tanulást, a Nő utálta, a férfi szeretett olvasni, a Nő utált, a férfi szerette a munkáját, szerette, ha jól és biztonságosan mennek a dolgai, a Nő csak azt látta, hogy megint nincs otthon, a férfi szerette a balettot, a komolyzenét, a színházat, a művészeteket, a Nő erről hallani sem akart...  A Nő szerette a cirkuszt, de oda sem jutottak el, valamiért nem tudtak egyezni azon a hétvégén sem... pedig a jegy már megvolt, a férfi másnap megvette... Az előadás ugyan nem maradt el, hazai környezetben, szereplőként "élvezhették" az előadást. Sokat veszekedtek és épp akkor is készült a vihar, de a remek idő megnyugtatta őket.

"Nem szőrük van, hanem hajuk..."

[idézet]

Nem szerette volna a férfi az álomvilágot lerombolni, mert tisztelte a Nő ezirányú hóbortjait. Nem tudott velük azonosulni, de tisztelte. Tiszteletben tartotta mindaddig, amíg a Nő saját egészségét nem veszélyeztette. Gyakran találkozott a jelenettel, ahogyan a kiskutya a Nő száját percekig nyalogatta, miután feljöttek sétáltatásból, de a legjobban arra emlékezett, amikor egy rüh-gyanús szőrzet elváltozás után a Nő minden orvosi ellenőrzés nélkül ismét nyalakodott vele és ágyában hempergette. A férfi próbálta óvni a Nőt saját felelőtlen viselkedésétől, de hasztalan. Az az este megint a veszekedés jegyében zajlott, amelynek gyors távozás lett a vége. Mindent összevetve ők azért kutyák. Rakoncátlan kiskutyák - persze azért haj nélkül.

A valódi probléma azonban más volt, amivel jóval nehezebb szembesülni, mert nem a kutyusokkal van baj, hanem a "gazdival". Amit akkor és ott képzel a Nő a családról és a jövőről, az bizony nem szól másról, mint a kutyusokkal való állandó, felelősség és korlátok nélküli együttlétről, amit a férfi megpróbált megérteni, mert fontos volt számára a Nő közelsége. A "manócskákkal" való kapcsolat - ahogyan ő nevezte őket - áthatja mindennapjaikat. Ez természetes két kutyus esetén. Felelősséggel tartoznak értük és jól is élnek.

"Egy kutyusnak feladatok kellenek és korlátok."

[Csodálatos kutyadoki]

Ezek nélkül sajnos a kis "manócskák" valóságos ördögök voltak a férfi számára. Állandó kipihentségük és kimozgás nélküli életmódjukból adódóan készenlétben álltak mindig a játékra, ami 12-14 óra munka után nehezen ment a férfinak, aki inkább a Nő érintésére és kedves szavaira vágyott... ekkor már egyre gyakrabban. Szomorúan nézte, ahogyan a Nő inkább a kutyusokkal foglalkozott helyette órákig, ahelyett, hogy az esti órákat egymással töltenék, legyez az séta, fagyizás, vagy akár csak egy egyszerű beszélgetés.Sokszor szembesült azzal, hogy a Nőnek sokkal fontosabbak a kiskutyák, mint a kapcsolat. "Tiszta sor. A Nő egyedül volt hosszú hónapokig a kutyákkal. Talán ideje lenne részéről elengedni ezt a kapcsolatot..." - gondolta.

"Majd akkor hívj, ha jobban szeretsz, mint a kutyáid..."

[idézet]

Soha nem következett be ez az állapot. Volt egy idő, amikor rájött a Nő, hogy nevelni kell őket, de a akarat nélkül ezek a gondolatok mit sem értek, pedig ezalatt a csekélyke kis  idő alatt a kutyák "magukhoz tértek". Fegyelmezetten lehetett őket sétáltatni, hallgattak a hívó szóra... szinte teljesen megváltoztak. De ezt a változást fent kellett volna tartani... kitartó, konzekvens gazdi híján szegények hamar visszaestek; újra bepisiltek, összepiszkítottak mindent...

"Megadok nektek mindent!

A legdrágább tápot kapjátok!"

[idézet]

Szomorúan néztek a gazdira, aki ezekkel a szavakkal kívánta hálátlan viselkedésüket tudtukra adni. Halkan kushadtak be helyükre, várták sorsukat, rossz viselkedésük eredményét, pedig ha a Nő tudta volna milyen közel volt a célhoz; talán nem adta volna föl.

Egyértelműen a férfit okolta ezekért a dolgokért, a kényszerű változásokért, márpedig aki a szeretteit nem szereti... nem lehet jó ember. A férfi szerette a kutyusokat, sajátjaként. Azokat, immáron Őket. Talán nem kapta minden alkalommal ölébe, talán nem nyalatta arcát perceken keresztül, de szerette. Egy egy haragos elalvás utáni reggelen Ő találkozott először a simogatásra váró tekintetetekkel munkába menet.
A férfi és Ők is legalább ragaszkodtak a korlátokhoz. Konzekvensen, elvárva maguk fel. A feladat a gazdira várt... mindhiába.