A képek beszélnek, de csak a kiválasztottakkal. Egy pillantás erejét a szemek adják vissza, a pillanat varázsát önmagunkban kell keresni. Beszélgetni a képekkel, viszontlátni halottainkat megrázó... "élmény".
Soha nem létezett érzések szállják meg a férfit, s ha tehetné mindenkinek átadna ebből... Itt nincs feltételes mód. A képek nem mutathatnak, hanem mutatnak, nem beszélhetnének, hanem szavalnak érzelmek, vagy épp nyomasztó érzések szárnyain ontják magukból, örök mozdulatlanságuk, soha nem is létezett mosolyaik verseit... nekem, nektek, a világnak
"Soha nem láttam Beát így mosolyogni.
Tudom, hogy szarul hangzik,
de melletted, így soha nem mosolygott.
Megtalálta végre a párját.
Illik hozzá észben, felfogásban, intelligenciában.
Ő az aki illik hozzá. Te nem."
[idézet]
A végjáték gazdag. Mindenben. Ambivalens és félreérthetetlen dolgokban, a kényszeredett, talán kényszerített viselkedés lüktető véráramában megemésztett és soha ki nem mondott szavakban. Szegényes ez a gazdagság. Nem színes, nem viseli egyikük sem magán szívesen ezt a köntöst, hisz jelekkel, bélyegekkel teli, ahol nem a másikra aggatott jelzők okoznak fájdalmat, hanem a tudat, amelyben megformálódik a hang és az akarat, vagy épp ennek hiánya segíti világra a szavakat. Inkább nevezhetnénk őket a kreatív agy motorikus-reflexiós kicsapongásainak annak tudatában, ahogyan ezek a szavak mondatokká összeállnak, s mutatják és szeme elé tárják a soha nem létezett jövő képét.
Hulladékként kezelt érzelmi függőségek utolsó tánca, ahol már nem hatékony a női praktika, erejét vesztett a könyörgés, a hiszti. A szép és intelligens szó marad csak, ami hatni és tenni képes. Kényszerpálya. Nem bukás; megerőszakolt modorosság. Érezni minden szaván a erőszakos törekvést önmaga és önmaga arcképe ellen.
"... miért nem a farkadra tetováltatod?"
[idézet]
A gondolat nem felejt, az érezhető kínos mosoly, a szavak ide nem illő szegényes devianciája ellenkezést és ellenáramlást szül, így a végső hallgatás bizalmatlanul beszédes. Ez a csönd beszélő és hallgató felelőssége egyaránt. Felelősség és elkötelezettség a jövő iránt, végső bizonyosság hiányában vagy épp gyanánt. Az idő soha nem döntött senki helyett és semmit nem akart... illetve csak egy dolgot... mindent.
"Te nem az a Nő vagy, akit szerettem... "
[idézet]
