Ez nem Te vagy (18)

https://myownblacknwhite.blogspot.com 

[2013.11.] Sokszor beszéltek már - túlzottan sokszor is. A beszélgetéseik vagy az érzelmi hullámok tetején végződtek, vagy az alján. Nem volt kellemes egyik félnek sem, tartson bárhol is ez az utazás. "Hamarosan vége." - gondolhat mindenki múltként erre az egészre. Tanán megbánták, talán nem.... nem ismerik immáron egymás gondolatait és nem is törekszenek erre. Apró cseprő sérelmek formájában próbálják egymás tudtára adni; "...önnön boldogságuk gátja nem lehet a másik viselkedése..." - legyen az egy kép, vagy akár egy kihívó mondat. Színlelt megnyugvás, zaklatott boldogság, amit csak a távolság megnyugtató érzése tud rendre tenni. Végre és végérvényesen.

Sokszor zárultak ezek a beszélgetések, átkozódással, átokkal és talán még sírással is, de a változni akarás mintha erősebbnek tűnne. Sokkal erősebb és sokkal kifinomultabb, választékosabb. Intelligensebb, emberibb. Nincs értelme okot keresni, de élvezettel hallgatta a férfi a nő kéréseit csiszolatlan stílusában. Megmosolyogta a keresetlen szavakat, az oda ne illő kifejezéseket, de tisztelte a törekvést, mert ez az akarat maga...

"Két héten belül a vidékilányon-en leszel.."

 [idézet]

Eszébe jut gyakran; fel lett ajánlva a szerető szerepe, talán élni kellett volna ezzel - gondolta, de...ez nem az ő dramaturgiája, soha nem fogadta volna el, ehelyett ő ajánlott, de ez az ajánlat kedvezőtlen volt a nő számára... Kevés lehetőséggel és keserves úttal kecsegtetett... ismét hallgatott eszére, de a fekete szíve helyére tette... Sokszor... Egyre gyakrabban, de most már tanulnia kell belőle...

Nem csak párt választott, hanem tanult valamit előző diskurzusaiból, talán előző életéből. Valami olyasmit, ami távol áll a hideg, számító; sokszor önző gondolkodásmódtól.

[2013.12.] A képek nem tanulnak. Beszélnek, de csak a kiválasztottakkal. Egy pillantás erejét a szemek adják vissza, a pillanat varázsát önmagunkban kell keresni. Beszélgetni a képekkel, viszontlátni árnyainkat megrázó... "élmény". Soha nem létezett érzések szállják meg emberünket, s ha tehetné mindenkinek átadna ebből...

Itt nincs feltételes mód. A képek nem mutathatnak, hanem mutatnak, nem beszélhetnének, hanem szavalnak érzelmek, vagy épp nyomasztó érzések szárnyain ontják magukból, örök mozdulatlanságuk verseit... nekem, nektek...

"Soha nem láttam Beát így mosolyogni.

Tudom, hogy szarul hangzik,

de melletted, így soha nem mosolygott.

Megtalálta végre a párját.

Illik hozzá észben, felfogásban, intelligenciában.

Ő az aki illik hozzá. Te nem."

[idézet]

A férfi sokszor visszaesett, a Nő pedig tudta ezt, hisz beszéltek. Érezni lehetett hangján a hiányt, amit nem akar már visszájára fordítani, nem akarja újra megismételni szeszélyes jeleneteit. Furcsa gondolatok vettek a férfin erőt, amikor szembesült ezekkel a szavakkal. Valahogyan ezek a megnyugvás pillanatai, hisz mindig azt mondta: "...engem nem tesz boldoggá a Te boldogtalanságod.". Ímhol, hát... bizonyíthat, bármily nehéz is ezt hallani, látni és elfogadni.

A végjáték gazdag. Mindenben. Ambivalens és félreérthetetlen dolgokban, a kényszeredett, talán kényszerített viselkedés lüktető véráramában megemésztett és soha ki nem mondott szavakban. Szegényes ez a gazdagság. Nem színes, nem viseli egyikük sem magán szívesen ezt a köntöst, hisz jelekkel, bélyegekkel teli, ahol nem a másikra aggatott jelzők okoznak fájdalmat, hanem a tudat, amelyben megformálódik a hang és az akarat, vagy épp ennek hiánya segíti világra a szavakat.

Inkább nevezhetnénk őket a kreatív agy motorikus-reflexiós kicsapongásainak annak tudatában, ahogyan ezek a szavak mondatokká összeállnak, s mutatják és szeme elé tárják erőszakos múltjának soha nem létezett jövőképét.

Forrás: http://comunidade.sol.pt/blogs/sarah/default.aspx

Hulladékként kezelt függőségek utolsó tánca, ahol már nem hatékony a női praktika, erejét vesztett a könyörgés, a hiszti. A szép és intelligens szó marad csak, ami hatni és tenni képes. Kényszerpálya. Nem bukás; megerőszakolt modorosság. Érezni minden szaván a erőszakos törekvést önmaga  és önmaga arcképe ellen.

"... miért nem a farkadra tetováltatod?"

[idézet]

A gondolat nem felejt, az érezhető kínos mosoly, a szavak ide nem illő szegényes devianciája ellenkezést és ellenáramlást szül.

"... ez nem Te vagy. "

[idézet]

[2014.01.] ...és elmúlt egy évforduló, tizenháromból tizennégy lett, harminckilencből negyven. Elmúlt végleg egy szerelem, elmúlt egy érzés, elmúlt a Nő, vele együtt az ember. Végleg és visszavonhatatlanul, a szemek elől... néhány napra. Szégyenletes és dicstelen véget ért az akarat.

"Sziasztok! Kellemes karácsonyi

ünnepeket minden kedves férfinak :)

Aki szeretne még jönni hozzám, ne sokat gondolkodjon.......

Még egy kis iddeig leszek,

aztán vár rám valami teljesen más jövő!!!

puszika Nektek"

[idézet - 2013. december 27. 22:04]

Történjék bármi, s bár szólja meg bárki a férfit e szavakért; de ez a sors nem méltó senkihez, hiába a végletesen eldurvult, ügyvédekkel, hamis tanúkkal, hazugságokkal teli helyzet; nem kívánhat senki ilyen jövőt a másiknak. Nem is teszi, csak szomorú... egyszerűen csalódott... van akiért érdemes, akiért újra loboghat a tűz, akiért megéri változni és változtatni... Akkor miért nem?

A végső hallgatás mélye bizalmatlanul beszédes. Ez a csönd beszélő és hallgató felelőssége egyaránt. Felelősség és elkötelezettség a jövő iránt, végső bizonyosság hiányában vagy épp gyanánt. Az idő soha nem döntött senki helyett és semmit nem akart... illetve csak egy dolgot... mindent.