Bánt az intelligencia hiánya és az, hogy még nem tudom még megbecsülni az intellektust. Bánt, hogy akinek boldogságot szeretnék okozni, sír mellettem. Nem látványosan, hanem csendben, halkan... nem tudod megkérdezni Tőle, mi a baj, mert pontosan tudod MI A BAJ VALÓJÁBAN....
Baj, hogy nem tudod kitörölni az agyadból az emlékét, baj, hogy a melletted álló(k) ez pontosan érzik, baj, hogy nincs kommunikáció és baj, hogy van kommunikáció. Keresed a szemeddel és felejtenéd az eszeddel, akarod, hogy elfelejtsd és akaratlagosan is erre koncentrálsz... keserű ez a méz...
Kívánom az új életet, a friss gondolatokat és az eszemmel tudom, hogy az elmúltnak nem lett volna jövője. Mások voltunk, de a kémia nagy úr... különösen az, ami az agyamban játszódik le....
Mi bánt? Jó a kérdés... Boldogtalan voltál, mert a viselkedésemmel azzá tettelek; megalázkodtál, sírtál és napokig csak az ágyat nyomtad, mozdulatlanul, dermedten, egyedül és magányosan... szinte elhagyatva, általam, de szerencsére az élet szép... alig másfél héttel a szakítás után már fulladozol a boldogságban, feledve minden bánatot, röpködsz és színes felhők vesznek körül... végre meglelted az elveszett törődést, végre van, aki vágyaid maradéktalanul, felhőtlenül a tiszta szeretet és a nyíltság útjára tereli, feledtetve minden eddigi megaláztatást, veszekedést... hozzád való, őszintén mondom. ... és vajon Ő is tud mindent? Tudja hogyan és miként élsz?... vajon mögötte is egy siró nő vagy egy síró család áll? Remélhetőleg tévedek...
Mi bánt? Ismét jó a kérdés... Nehéz erről beszélni, mert aki szívével olvassa ezt a blogot, az most ismét becsapottnak és mellőzöttnek érezheti magát, mert megint arról a másikról beszélek, a deviáns, elbaszott érzéseimről beszélek, amit feledni szeretnék, akarok, de nem tudok, egyenlőre, de ezzel egyedül maradtam, mert az élet szép és jó azokhoz, akik ezt megérdemlik és tudtak az életükön gyökeresen változtatni: odadobni egy működő kapcsolatot, a szeretetet, feladni több álmot, a sportolást, az aktív tanulást, a barátokat, szinte a teljes múltat, elhanyagolni olyan embereket, akik fontosak voltak eleddig és majdnem odadobni érte az egzisztenciát... De van, akinek többet nem hazudhatok.
De Amanda és Anett is feladott szinte mindent, hisz a mérleg így egészséges; a kutyával már csak napi 10-12 órát foglalkozott, a munkáját is lényegesen morcosabban csinálta, már csak napi 14 órát töltött alvásban és szinte mindent eltűrt nekem... a jövőnkbe fektetett napi 14-16 óra munkát, a fáradtságomat és a bajoskodásomat, amivel nemtetszésemet fejetem ki, hogy az ébren töltött idő felét veszekedéssel, a a másik felét "kutyázással" töltjük. Szinte magától értetődő a felháborodása, hogy a 83 ezer eurós autóba galád módon nem engedtem be a kutyusokat, mert aljas szándékkal egy pesti vacsorát mertem tervezni egy szombati 2 órás késedelem után...
Egyébként tényleg feladott mindent; feladta az álmait, hogy valaha rendes ember lesz belőle, feladta azt az ember, akivé válhatott volna.
Ez persze nem a könnyű út... az könnyebb, amit a megfelelő weboldalon a megfelelő személyek képviselnek, bár igaz, ami igaz..... ezért egyébként nagyon tiszteltem és tisztelem most is... (pedig nem kellene)... Az már csak hab a tortán, hogy a jelenleg is egyre sűrűsödő munka tovább rontotta volna a helyzetet és ezt az utánam való kémkedéssel honorált.. mondván: átverem és nem dolgozom, hanem csajozom, vagy épp otthon vagyok. A szembesítéstől, vagy épp a kudarctól való félelem okán egy telefont már nem érdemeltem meg akkor és ott, hogy kiderüljön a csalárdságom... no comment
Én sem voltam egyébként vétlen... a balesete után nem látogattam meg, amire nincs mentség. Ilyen ember vagyok... figyelmetlen... nekem nem adatott meg, hogy 10 nap után, hogy megtaláljam a boldogságot még akkor sem, ha nagyon igyekszem... Gyurkesz jelenleg nem boldog, aminek a jelek szerint Rita és Réka örül (vagy épp szarik rá, nem tudom). Sokat jelent, hogy van itt a cégnél egy ember, aki ugyanebben a cipőben járt és tud segíteni, de Ő sem kecsegtet. Lassú és keserves folyamat lesz kitörölni Mayát és Tinát az emlékeimből...
Mi bánt? .... az, hogy nem működött... nem működött normálisan... az, hogy nem tudtam boldoggá tenni és az, hogy Barbi boldog, ha moziba mehet... csak ennyi hiányzott?
Mi bánt?... az, hogy ez a mérleg egyenlőtlen....és igazságtalan, mert van, aki szeretne mellettem boldog lenni, de ezt egyenlőre nem tudom megadni, mert Mia árnyéka folyamatos...
Mi bánt? .... az, hogy jelenleg csak próbálkozom.... nem működöm, csak árny vagyok egy félarc... saját magam mosolygó álarca .... de nem szabad elfelejteni, a tükör nem változik, csak a tükörkép és a becsületed az önnön arcképed. Szeretném a változást! Bocsásd meg őszinteségem, de van, akinek többet nem hazudhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.