Járatlan utakon 2.

Szeretek hülyéskedni, bohóckodni. Úgy gondolom, hogy az ember a humorérzékét veszítse el legutoljára; sok mélypontról elmozdított már a humor. Jellemző, hogy a környezeted, akikkel megtalálod a hangnemet és a közös témát, egyfajta azonos humor-orientáltságot mutatnak veled, legyen az egy kedvenc humoros sorozat, vagy egy kedvenc előadó, vagy akár egy beszélgetés közbe elrejtett poén, amit a partnered hangos kacagással viszonoz... ez szinte teljesen hiányzott az elmúlt évemből, nyilván nem tudom levetkőzni önnön magam, de a dolgok mélyére kell látni:

"... olyan már volt, hogy az okos elbutult a környezetében,

de olyan, hogy egy buta megokosodott... na ilyen még nem fordult elő."

Tipikus példája ennek (az én olvasatomban) a Jóbarátok c. ámerikai sorozat. A poénok félreértelmezése vagy egyáltalán a nem értése is furcsa számomra - meg talán több millió ember számára is. Egyenes, jó értelmezhető beszédek, viselkedési sablonok... valamiféle emberi referencia és tükörkép is lehetne... a tisztaságmániás, a nemtörődöm hippi, a változni képes hisztérika a tanulás és a tudás mellszobrával, mellettük a poéngyáros "cimbi" az ellenkező nem imádója... jóbarátok. Mindig és most már örökké.

Szerettem ezt a sorozatot, szerettem vele nézni. Elő sem vettem az elmúlt évben, pedig minden része eredetiben van meg, de nem kívántam. Már néha felmerül bennem egy késői órán... vágyom Chandler hülye poénjaira, Joey buta, kérdő tekintetére, pihenni és kikapcsolódni... és nem utolsó sorban: nyelvet tanulni, hallgatni az egyszerű szófordulatokat, a szereplők akcentusait... élmény, szinte minden közeli barátomnak... valódi élmény... Általában nem kérdezem meg senkitől, hogy szereti e, hanem "bedobok" néhány olyan szituációt, mely alkalmat teremthet egy közös pontra, vagy egy közös nevetésre... vele lehetett és lehet most is, pihenni, szórakozni... és még mindig fel tudom idézni a kis meleg színekkel és apró-cseprő tárgyakkal tarkított kuckónk melegét... a pihenés, a közelség és az érintést... ha oly kevés jutott is.

Talán ekkor is Jóbarátok-at néztünk...
így, sok hónap távolságban is érzem: boldog voltam.

A élethez való humoros viszonyom nem újkeletű. Jóapám ilyen ember, aki nem tud poén nélkül élni... remek ember. Örülök, hogy az előző életem egyetlen részlete sem jutott el hozzá, mert biztosan szégyellte volna magát, amit és ahogyan tettem... Nem mutatta és soha nem mondta ki, de éreztem a hangján:

"... ejnye, fiam...ez nem volt szép..."

Furcsa, de csak most jövök rá, ahogyan írom, hogy szinte minden barátom ugyanezt sugallta felém, szinte ugyanezekkel a szavakkal, pillantásokkal... szemrehányóan, kérdőn, majd beletörődve a kérlelhetetlen változásba... de ez már a múlt.

A tegnapi nap nagyon szar volt. Egyszerűen nem tudtam uralkodni magamon, olyan depresszíós voltam, hogy még törni-zúzni sem volt kedvem. Ebből a gödörből is csak néhány jó szó segít ki, amit csak Tőle kaptam meg valójában, senki mástól. A helyzeten ugyan javít a sok munka és a koncentráció, de ha belegondolok, akkor csak növeli a figyelmem olyan dolgok felé, amit szeretnék már végre teljesen magam mögött tudni. Az esti edzés viszont fantasztikus volt. Örültem, amit a tükörben láttam; bár lehet, hogy csak pszichikai alapokon nyugodott, de azt láttam, hogy nem mentem tönkre. Az állandó cigarettázás (az ex cigizett gyakorlatilag megállás nélkül) miatt lényegesen csökkent a tüdőm kapacitása, de ez javítható állapot. A kitartást kell növelni, bármiről is legyen szó... edzésről, vagy magánéletről; teljesen mindegy. A sport visszatesz a valóságba, kénytelen vagy "ott lenni", ha akarod teljesíteni az elvárásokat. Amikor ráálltam a futógépre, azt hittem, hogy hamar fel kell adjam, de nem: 30 perc "bemelegítés" után jött Csilla és kezdtük el a tornát... ekkor szembesültem magammal... jó lesz az... nehéz út lesz, de jó!

Szeretek bohóckodni... ja már mondtam. Szeretem, ha életvidám emberek vesznek körbe, nem a savanyú, nemtörődöm, szájbiggyesztő arcok adják tudtomra kétes érzelmeiket; és némán kiáltanak a világba nehéz szívfájdalommal, vagy épp egy kifújt cigarettafüst hangjával akkor is, ha éppen a legjobb világukat élik.

 "...Valódi munka és valódi felelősség nélkül, nyakig a "tőgymeleg" córeszban.

Ne mozogj, mert hullámzik!..." - na ez nem az én világom.

 Legyen miden kedves olvasómnak szép napja! Nekem az van...!

A Vencel téren... "Juice. Just juice..."

Ui.: Legközelebb Prágáról és a hozzá fűződő viszonyomról szeretnék írni.. érdekes lesz.