[idézet]
Nézni és látni valakit óriási különbség. Látni valakiben egy értéket, egy jövőt, ha még oly kétes is; egyfajta adottság, amit ki lehet használni nem alantas szándékkal, hanem ösztönösen építeni fel egy képet, egy kapcsot. Ilyenek jártak a fejében, amikor sokadjára már teázni indult a nőhöz. Egyre szimpatikusabb és egyre bonyolultabbnak érezte a dolgot ezzel a csók-kéréssel. Egy ilyen nő csókját kérni veszélyes mindkettőjük számára, hisz a csók felelősség, az intimitás csúcsa. Szeretve, szeretettel megcsókolni egy nőt, s ezt a csókot viszont kapni egy párkapcsolatban, vagy egy kezdődő szenvedélyben soha nem pusztán idő kérdése, hanem annak a "látásnak" a felelőssége, amivel pontosan érezzük a társ beszédes vágyait...
Elkezdődött ismét egy beszélgetés és a férfi sokat hallgatott. Csendjében, pillantásában benne voltak vágyai és már biztos volt a dolgában; valóban csak azt a csókot szerette volna. Február 14, Valentin napja és szülinap... még egyik sem releváns, mert még egymásnak csak ügyfelei. Kicsit több talán.Az elmúlt beszélgetések, az együtt töltött órák valamit visszaadtak a Nőnek. Egy cseppnyi bizalmat, amit az elmúlt egy év során kiölt belőle a sok, érzéketlenül felülkerekedő hús izzadt lihegése, perverz, nyálát csorgató "úriemberek" követelései, értetlenkedő, magukat megjátszó fiatal gyerekek "felsőbbrendűsége". Megerősödve jött ki ezekből, meggyötört testtel, lélekkel, de a magába vetett hitében mind erősebben.
"... ami nem öl meg..."
[idézet]
Gyakran mondogatta, s megerősítésképp felhozta kapcsolatát "igaz barátnőjével". Ez is erősítette ebbéli hitét, mert számára ez egy könnyű, de határozottan "irányított szabadidős foglalkozás" volt. Beszélgetni vele, kipletykálni a barátokat, intimitásokat, együtt érezni napi gondokkal, megélni - ha csak csekély mértékben is - a normális élet dolgait... számára vonzó volt, de túl hétköznapi, túl sablonos. És itt ül vele szemben egy pofátlan alak... aki Nőnek nézi, ekként szól hozzá... visszautasít minden olyat, amit könnyűszerrel adhatna, puszta, felületes testiséget, érzéketlen szexet, még érzéketlenebb kérdésekkel... nem értette a dolgot.
"... te szerelmes vagy?"
[idézet]
A nemleges válaszok mindig is feldühítették a nőt, bármiről is esett szó. Most sem kapott választ, pusztán kitérő gondolatokat és szemközt pillantást. Sokat beszélgettek aznap pedig. A férfi könnyűszerrel rájött, hogy a Nőnek egyszerű jót tenni szép szavak, gondolatok formájában...a férfi hallgatóságra talált, nyitott fülekre, nyitott lélekre, egy szeretetre éhező Nőre. Felelősséggel kezelték a kérdést mindketten. A Nő a félelmeivel a férfi pedig a hátterével. De ez csak eddig tarthatott.
Az ismeretlen mélység kedvessége hívogató volt, amely érzéki formájában vette immáron kezdetét. Szemet gyönyörködtető volt az illatgyertya színes lángjának lobogása, ahogy fénye meleg színeiben hancúrozott a plafonon és a falon, illata pedig első pillanattól mindent áthatott. A krém illata oly mértékben szolgálta ki agyuk és idegrendszerük "erotikus központját", hogy szinte pillanatok alatt tűnt el minden aggályos feszültség. Az illatos fehér máz finoman a Nő bőrére került néhány simítással, szinte azonnal keveredett a levegőben terjengő feromonokkal és a gyertya illatával. Minden érzéküket kiszolgálta a pillanat.
A szaporább lélegzetvétel szinte érezhetően emelte meg a levegő és a testek nedvességét, a mindent átható pillantás pedig csak fokozta ezt az érzéki összhatást. Az érzékek és a tiszta erotika érintései csillogó hangok összességét suttogták a fülekbe, megsokszorozva minden érzékletes érintését kezeknek és ajkaknak egyaránt, s egy fergeteges pillanatban összeállott maga a zene. Szabadon áramlott minden gondolat, eltűntek az ajkak korlátai, majd egy zihált pillanat múltán a férfi megkapta amit kért.
Egy csók a Nőtől. Egy csók ebben a testileg és érzékeiben teljes, önfeledt pillanatban, ahol egy mély, mindent átható pillantás a zöld szemekbe felért bármivel... akkor és ott, mindketten átadták magukat egymásnak. A félsz és a távolság nem létezik immáron, a közelség fénylően szikráztató és mindketten habzsolják az este erotikus sötétjét, a lepedő vörös színeit, bársonyát, a kackiás, színpompás fényjátékot, élvezik egymás érintését egyre jobban, egyre gyorsabban és egyre mélyebben...
A
testiség elvész ebben az ölelkezésben, a karok folyton csak húznak,
nincs hang, csak hangos lélegzetvétel, nincs értelmes szó, csak az
akarni vágyás zihált vágyai, hogy kiteljesedjen végre ez az együttlét.
Szeretnék egymást - "Sziszi... Akarom.". Megszerzi
magának a férfit, karjai menthetetlenül nyomják le csuklóit, a pillanat
teljessé válik ebben az ellenmondást nem tűrő akarásban. Mindent és
most azonnal...
Fekszenek
egymás mellett, két kiterített "vad"... most még nincs gondolat, ami
ezt a cirkuszt rendre tenné a fejekben. Nincs rá egyszerűen szükségük,
az idő és a tér nem létezik... lebegnek mindketten. Visszaidézve a kezek
és az ajkak érintéseinek varázsos remegtetését, az idegrendszer még
mindig mozgatja minden porcikájukat, izmaik telve a hormonok adta
reszkető, beszélni, hallani képtelen zsibogással... élvezik a csendet...
élvezik egymást.
"Mi volt ez?"
[idézet]
A szelíd, alig hallható kérdéssel a csend megtört, de a fejek még zúgnak.A férfi megfogja a Nő kezeit, s megcsókolja tenyerét, először a balt, aztán a jobbat, megfordítja a kezeket, amelyeket már lassan de érezhetően húz vissza "gazdájuk", hitetlen pillantással az elmúlt percek történéseire, csillogó szemekkel ül fel az ágyon. Az előző percek bizonyosságával bár, de lelkében kissé bizonytalanul... néz és talán már lát is.
"Az enyém lett a csókod."
[idézet]
